Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1915

Index

- 140 Nr. 4177. Tria sacra in die sollemni commemorationis omnium fidelium defunctorum peragi possunt. fontossá és szükségessé. Nem kevesebbről, mint arról van szó, hogy eddigi sikereinket megtartsuk, biztosítsuk, és Isten szent kegyelmének segítségével, a dicsőséges befejezéshez juttassuk. Ennél a hazamentő segítségnél nem hiányozhatunk, ott kell lennünk, s minden rendelkezésre álló eszközzel részt is kell vennünk. A szándék bizonyára meg is van minden jóravaló polgáránál a hazának, de sokan nem ismerik talán eléggé a helyzet komolyságát, azért van szükség a felvilágosításra és buzdításra, a nt. lelkészkedő papság és a tanítói kar legbuzgóbb közreműködésére. Mennyire fontos e közreműködés, megmutatta a közelmúlt. Idő és alkalom kívántatott, hogy a nép széles rétegeibe elhatoljon a hadikölcsön jegyzésének okszerű, hasznos, célszerű, hazafias és szükséges volta. Amennyire e tudat fokozatosan terjedt, emelkedett a hadikölcsönjegyzésnek sikere. A második hadikölcsön eredményesebb volt, mint az első; reméljük, hogy a harmadik még eredményesebb lesz mint volt a második, miként szövetségesünknél, a derék német nép példája is mutatja, amely tüneményes összeggel sietett a harmadik kölcsön sorsát biztosítani. Mi is megtehetjük, mert a nehéz viszonyok mellett is az új termés értékesítése után kapott betétel lehetővé teszi számtalanokra nézve a csatlakozást. Hogy a jegyzés tényleg meg is történjék, sok függ a hivatott vezetők buzgó munkájától. Ezen munkára felhívom a nt. lelkészkedő papságot és a tanítói kart, fáradságukhoz Isten áldását kívánom. Kalocsa, 1915. október 1-én. ~jpi)enedictus episcopus servus servorum Dei ad perpetuam rei memóriám. Incruentum Altaris sacrificium, utpote quod a sacrificio Crucis nihil natura ipsa differat, non modo caelitibus afferre glóriám, et iis qui in miseriis huius vitae versantur ad remedium et salutem prodesse, sed etiam ad animas fidelium qui in Christo quieverint expiandas quamplurimum valere perpetua et constans Ecclesiae sanctae doctrina fűit. Huius vestigia et argumenta doctrinae, quae quidem, saeculorum decursu, tum christianorum universitatem praeclarissimis affecit solaciis, tum optimum quemque in admirationem infinitae Christi caritatis rapuit, in pervetustis latinae et orientális Ecclesiae Liturgiis, in scriptis Sanctorum Patrum, denique in pluribus antiquarum Synodorum decretis expressa licet et manifesta deprehendere. Id ipsum autem Oecumenica Tridentina Synodus sollemniore quadam definitione ad credendum proposuit, cum docuit „animas in Purgatorio detentas fidelium suffragiis, potissimum vero acceptabili Altaris sacrificio iuvari", eosque anathemate perculit, qui dicerent, sacrum non esse litandum „pro vivis et defunctis, pro peccatis, poenis, satísfactionibus et aliis necessitatibus". Neque vero rationem agendi huic docendi rationi dissimilem unquam secuta est pia Mater Ecclesia; nullo enim tempore destitit Christifideles vehementer hortari, ne paterentur, defunctorum animas iis carere utilitatibus, quae ab eodem Missae sacrificio uberrime profluerent. Qua tamen in re hoc laudi Christiano populo verti debet, nunquam eius pro defunctis studium industriamque defuisse: ac testis Ecclesiae história est, cum fidei caritatisque virtutes altius insiderent animis, actuosiorem tunc operám et reges et populos, ubicumque patebat catholicum nomen, in eluendas Purgatorii animas contulisse. Ea ipsa profecto effecit tani incensa maiorum pietas, ut, plura ante saecula, in Regno Aragoniae, consuetudine paulatim inducta, die Sollemnis Commemorationis omnium defunctorum sacerdotes saeculares sacrum bis peragerent, ter vero regulares; quod privilégium Decessor No-