Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1915

Index

134 ruló szépségeinek De estére fordulva, a Szent-család nem találja az isteni gyermeket. Mi mehetett végbe a szentséges Szűz anyai szívében ! Járt, kelt, keresett és imádkozott, és ismét imádkozott és kereste az egész éjszakán. Hol lehet? Hol maradhatott? Miért nem vigyáztam jobban az isteni kincsre! De, hiszen mindentudó, tudja, mit akar! — így gondolkodhatott magában az isteni anya. De zaklatott lelke megnyugodni nem tudott, rettegése tartott, növekedett az egész éjszaka, a követő nap és a második éjszakán át. Mindenki, akit kérj ' dezett, csak mélyítette szívének fájdalmát, mert a válasz mindenkor az volt, nem tudunk róla, nem láttuk. Az órák napoknak, az éjszakák örökkévalóságoknak látszottak. Épen a csendes éjszakákon, amikor gyermekének elvesztése fölött elgondolkodott, lelkében a gyötrő rémképek ezrei szállottak fel. Mennyit szenvedhetett az Istenanyá amaz órákban, napokban, éjszakákon által! Ez a megpróbáltatás a szentséges Szüzet mintaképezve egyben oltalmazójává avatta mindazoknak, akik a mostani háborús viszonyok között szorongattatásban élnek övéik miatt. Békességben, örömet, bánatot megosztva éltetek, Krisztusban Szeretteim, eltávozott férjetekkel, testvéreitekkel, fiaitokkal, és most távol vannak és nem tudjátok, merre viszik őket útjaik. De még ők maguk sem ismerik az ellenség földjén az utakat, hol a halállal találkozhatnak. És nincs szabad választásuk, hogy kitérjenek a halál elől, mennek arra és oda, ahová őket a kötelesség, a haza védelme szólítja. Ti pedig gond és aggodalom között várakoztok, nap-nap mellett nézitek a tábori postát: hoz-e róluk hírt? És ha kimarad a híradás, gyötrelemben hánykódik lelketek, fogjátok-e az eltávozottakat viszontlátni, eljönnek-e üres helyüket elfoglalni a családi körbe?! Krisztusban Szeretteim! Ami reménységünk soha, de soha el nem múlhat, mert tudjuk, hogy szeretteinket viszontlátjuk, miként Mária isteni gyermekét; viszontlátjuk, ha másként nem, bizonyára ott, hol valamennyien találkozunk kimondhatatlan boldogságban, ahol nincs többé elválás, nincs többé halál, amely megsebez, hanem örök egyesülés Istenben! Ez a bizonyosság még az elesettek fölötti mély fájdalmat is gyógyítja, megdicsőíti. Sokak számára pedig itt és most eljő az örömteljes viszontlátás napja. Eljő a nap, amely véget vet az irtózatos öldöklésnek, a szívet tépő bizonytalanságnak, eljő a béke napja, amely szeretteiteket visszahozza ölelő karjaitok közé. Könyörögjünk a Mindenható Isten színe előtt, hogy a szabadulás ezen napja minél előbb felvirradjon és hogy minél többek számára legyen e nap a boldog viszontlátás napja! Hogy pedig e nagy napnak elérkezését siettessük, imádkozzunk bűnbánó, megtisztult, áhítatos lélekkel, imádkozzunk buzgón, imádkozzuk Istennel egyesült lelkülettel a szent olvasót. Tanuljuk a szent olvasó titkaiból az Istenben való megnyug! vást, tanuljuk a felebaráti szeretet gyakorlását, tanuljuk az Isten békéjének megbe csülését; legyen a szent olvasó hatalmas hadi segedelem a keresztény családok és a csatamezőn vérző katonáink számára, legyen imádságos könyve a mennybe való szent vágyakozásnak és megszentelője a földi életnek. Amen. Kelt Tátralomniczon, 1915. szeptember hó 15. In Christo Geliebte Gláubige! Eine schwere Zeit ist es, die wir jetzt erieben. Alles Können, alle Krafte sind auf das áusserste angestrengt. Im Auslande vor dem Feinde kámpften die Mánner und Jünglinge, mit einem Heldenmute, der alle Welt in Staunen versetzt. Hier zuhause regen sich alle Hánde bei schwerer Nr. 4146. Aufruf zum eifrigen Besuch der Rosenkranz-Andacht im Monat Október.