Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1915

Index

— 133 Krisztusban szeretteim, legyetek most Má­riákká annyi sok, rátok szorult Erzsébet­család számára! 3. „Kit, te óh szent Szűz, szültél." A csendes boldogságnak képe a Jézus születése. Volt annak is jó oldala, hogy a kapzsi emberek Betlehemben ajtót zártak a Szent család előtt. Künn, az elhagyatott barlang alkalmasabb hely volt a csendes családi öröm számára, mint valami fényes lakóház. Csupa nyugalom, csupa ünnepies­ség volt a betlehemi éjszaka künn a barlang­ban, a szentséges Szűz boldog, anyai csókjai­nak, szeretetének zavartalan, szent ünnepe. Ha a békességnek ezen képét szembe állítjuk a most folyo világöldökléssel, mi­lyen irtózatos a különbség?! Mennyire el­tértünk a betlehemi békefejedelem szelle­métől 1 Az Istenfia békességet kívánt hozni ; már a próféta a békesség fejedelmének hirdette őt, a szentséges Szűzanya a bé­kesség Királynője, mert az ő igen szava szüntette meg a harcot az Isten igazságos­sága és a bűnös emberiség között s hozta az igazi békességet a világnak. ímádkoz­zuk hát a szent olvasó ezen tizedét, ezt a titkát azzal a forró kívánsággal, hogy a Mindenható Isten adja vissza szorongatott országunknak a békességnek nagy kincsét. Aki csak egyetlen csatának borzalmait látta, nem tud mást mondani, mint azt, hogy: „Irtózatos, szóval el sem lehet beszélni!" Azért, a kedveseinkért mondott imádság után sürgősebb fohászkodásunk nem lehet, mint az imádkozás a békéért. Imádkozzunk érte szüntelenül s Mária és Jézus mielőbb megadják számunkra a béke olajágát. Ta­lán megérjük így, hogy harcosaink a ka­rácsonyi szent békeünnepéi: már családjaik körében ünnepelik! 4. „Kit te, óh, szent Szűz, a templom­ban bemutattál." • Ez a titok a mi derék katonáinkra vonatkozik. A szent Szűz Isten parancsá­nak engedelmeskedve ment Jeruzsálembe, hogy isteni gyermekét bemutassa és magát a tisztulás szertartásának alávesse. Krisz­tusban szerelteim! A szent Szűz tudta templomjárásának jelentőségét. Tudta a pró­féták jövendöléséből, hogy a többi anyák­tól eltérően áldozatával gyermekét meg nem váltja az Isten szolgálatától és mégis engedelmességből elment és erős szívvel készült a szenvedés elkövetkezendő ide­jére, rendületlen készséggel el volt szánva, mindent elfogadni az Isten kezéből, ami jövendő volt. Ö, Krisztusban Szeretteim, mondjátok, nem jelent-e hasonló templomjárást derék férfiaink számára a mozgósítás parancsa! Sok derék fiúnak megremegett a szíve, amikor szeretett szüleitől elszakadt. Nem akarom leírni a keserűségnek azt a tenge­rét, amely támadt annyi százezer család­apa körül, amikor búcsúzniok kellett gyer­mekeik seregétől. Micsoda áldozatot jelen­tett az első csata napja ! Következtek az­után a véget alig érő menetelések, a tá­madások, a rohamok, éjjel-nappal folytonos, szakadatlan áldozatbemutatás. És mégis, katonáink kitartanak, hűséggel, vitézséggel, engedelmességben a haza és a király iránt. Ezen derék harcosokért kell imádkoz­nunk, mert életükkel, vérükkel minket vé­delmeznek. Imádkoznunk kell, hogy a szenvedés és az áldozatok útját szerencsé­sen befejezzék; imádkoznunk, hogy a szent Szűz, a katonák jóságos mennyei anyja, gyermekeit oltalmazza, mignem könnyel, vérrel áztatott áldozatukat dicsőségesen, győzelemmel be nem fejezik! 5. „Kit Te, óh, szent Szűz, a templom­ban feltaláltál." A Szent-család zarándok útját végezte a jeruzsálemi templomba. Vidáman indul­tak az ismerősökkel vissza, az otthon felé. Ha az ember úton van és hűségesen meg­adja az Istennek, amivel tartozik, ünnepies érzés fogja el és szívből tud örvendeni az együttlét örömeinek, a természet föltá-

Next

/
Thumbnails
Contents