Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1914

Index

nyitva a hívek részére s az előforduló lelkipásztori ténykedéseket (keresztelés, esketés, temetés) végezzék a T. Lelkészek akkor, amikorra azt a hívek kérik. 2. Sürgős esetekben megengedem, hogy a T. Lelkész Urak házasságkötésre jelentkező híveiket mind a három hirdetés alól felmenthessék. Ezen felmentvényekről azonban utólagosan jelentés teendő. 3. Eddigelé is előfordult s lehet, hogy ezután is lesznek még oly esetek, hogy a T. Papság köréből egyeseket sürgősen behívnak katonai szolgálatra s állomásukat el kell hagyniok, még mielőtt helyettesítésökről gondoskodni lehetett volna. Ily sürgős esetekben az apostoli szentszéktől nyert felhatalmazás alapján megengedem, hogy az otthon maradt lelkészek közül valamelyik vasár- és ünnepnapokon kétszer misézhessék. Ha pedig valamely plébánián csak egy lelkész volt s ennek bevonulása következtében a hívek lelkész nélkül maradtak, akkor ezen engedélyt azon szomszéd község lelkészének vagy káplánjának adom meg, kit helyettesítésre a katonai szolgálatra bevonuló lelkész felkért. Az egyházpénztárak kezelésére nézve csak az esetre kell intézkednem, ha valamely plébániáról a plébánosnak (adminisztrátornak) kellene bevonulnia. Ez esetben a pénztárak kezelését felelősség mellett a káplán, vagy, ha nincs káplán, az érseki hatóság által kiküldendő helyettes veszi át. Sürgős esetekben, a helyettes megérkezéséig, az egyházpénztárak az egyházgondnokok s a községi elöljáróság megbízottainak őrizetére adandók. Az átadásról azonban rendes jegyzőkönyv veendő fel, melyben az összes értékek felsorolandók. 4. Tekintettel arra, hogy a mozgósítás s a háború ideje alatt a postai közlekedés is korlátozott s másrészt kívánatos, hogy a hívek ezen válságos időben minél zavartalanabbul járuljanak a szentségekhez: egyházmegyém minden rendes jurisdictioval bíró gyóntatóját — úgy a világiakat, mint a szerzeteseket — a háború idejére felhatalmazom, hogy a poenitenseket az ordinariusnak fenntartott esetek alól is feloldozhassák. 5. Egyik-másik plébániáról a kántor helyettesítése tárgyában is intéztek hozzám kérdést. Felesleges is talán hangsúlyoznom, hogy, midőn felebarátaink, munkatársaink a hazáért s az itthon maradottak javainak biztosítására, életüket és vérüket ajánlják fel, akkor nekünk minden habozás s minden anyagi jutalom nélkül igyekeznünk kell kartársunk teendőit ellátni. Ép azért, ha van a plébánia területén oly tanító vagy esetleg más valaki, aki ért a kántori teendőkhöz, akkor kérje fel az illetőt a lelkész a kántor helyettesítésére. Ha pedig egyáltalán nincs senki, aki a kántort helyettesíthetné, akkor nem marad más hátra, mint, hogy az istentisztelet s a lelkészi teendők kántor nélkül végeztessenek. Ily esetekben ne is forduljanak a T. Lelkész Urak utasításért vagy intézkedésért az érseki hatósághoz, mert az érseki hatóságnak nem áll módjában ily kényszerhelyzeten változtatni, s nevezetesen arra se vállalkozhatik, hogy a kántoroknak a katonai szolgálatból való hazabocsátását kérje, mert az ily közbenjárás törvényes alap hiányában úgy sem vezetne eredményre. 6. Igen fontos kérdés, vájjon az iskolai év megnyíltával megkezdődjenek-e az elemi iskolákban az előadások, vagy sem? Az összes körülmények ismételt és alapos megfontolása után azon meggyőződésre jutottam, hogy az elemi iskolákban, hacsak elháríthatatlan akadályok nem állják ennek útját, az előadásokat ha még nem is fejeztetett be a háború, a küszöbön álló iskolaévben meg kell kezdeni s folytatni kell mindaddig, míg lehetséges. Ép azért úgy a szülők, mint az iskolás gyermekek érdekét kívánom szolgálni, mi-