Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1913

Index

— 1 ból és céljából elrendelni szükségeseknek talált. De nem hagyhatok szó nélkül kettőt: a papi nyugdíj-intézménynek a mai kor kívánalmaihoz inkább alkalmazott újraszervezését ; és volt főpásztorunknak azon kiváló érdemét, hogy a felekezeti és községi tanítók sanyarú ügyét magáévá tévén, mindent elkövetett, hogy ezek fizetése az állami tanítók fizetésével egyenlő sorba kerüljön. Az előbbi már teljesen véglegezve van; és a tőlünk búcsúzó főpásztor maradandóbb emlékkővel alig zárhatta volna le a mult esztendőben kibocsátott körrendeleteinek sorozatát, mint a papi nyugdíj-intézet új alapszabályainak közrebocsátásával s azon — atyai jóságáról, munkatársai iránt érzett meleg szeretetéről tanúskodó szép levelével, melyet azok kapcsán Papságához intézett. Tanítóink fizetési ügye is a közeli megvalósulás állapotába jutott: mert hiszen a nm. közokt. minister úr ígéretét birjuk, hogy a készen levő s legközelebb tárgyalás alá kerülő javaslatot már a jelen év elejétől életbe lépteti. E két nagyfontosságú és sokakat közelről érdeklő kérdésnek ily szerencsés megoldása sejtetheti velünk: milyen alkotásokká váltak volna a volt főpásztor többi tervei is, ha azokhoz időt enged s módot nyújt neki az isteni Gondviselés. Az ő elvesztése fölötti fajdalmunkat tehát csak fokozza azon tudat, hogy akkor kellett távoznia körünkből, mikor anyagi lekötöttsége megszűnvén, hozzá foghatott volna teljes erővel mindazon nagyszabású tervek megvalósításához, melyeket programmszerű célul maga elé tűzött. Ámde ezekkel is örökre felejthetetlenné tette emlékét szivünkben. És mi, Tisztelendő 1 — Testvéreim, kik az írásból tudjuk, hogy „Isten az, ki mind a szándékot, mind a véghezvitelt munkálja jóakaratából"') imádó hódolattal borulunk le Isten szent színe előtt, hogy köszönetet mondjunk a volt főpásztor minden jó szándékáért, a benne és általa nyújtott minden jótéteményért; és hogy áldást könyörögjünk le a távozó Atyára, most és mindenkoron : a jó példáért, mellyel bennünket papi életszentségre, Isten igéjének buzgó hirdetésére és ernyedetlen munkára serkentett; azon apostoli intelmekért és oktatásokért, melyekkel mindnyájunkban a hitet megerősíteni és elevenné tenni igyekezett; azon elismerő szavakért, melyeket búcsúzó levelében hozzánk intézett; és azon szeretetért, melyet leereszkedő érintkezéseiben, érdekeink fölkarolásában és gyarlóságaink vagy botlásaink kegyes elbírálásában irántunk tanúsított. Jutalmazza meg Őt mindezekért a mennyei Atya és tegye minél boldogítóbbá jövő munkásságát az anyaszentegyház s az egész magyar hazára! Köztünk pedig „nem fog elenyészni emlékezete soha és neve ismételtetni fog nemzedékről nemzedékre."

2) De, Tisztelendő Testvéreim, minél nagyobb a veszteség, mely egyházmegyénket érte; minél számosabb s jelentősebb a megkezdett, de félbeszakadt munka; s minél kedvezőtlenebbekké válnak ezentúl az idők a jelzett munkák folytatására és bevégzésére: annál buzgóbb és állhatatosabb könyörgéssel kell kérnünk az Istent, hogy árvaságunkat szüntesse meg mielőbb s nekünk oly főpásztort adjon: kiben megvannak mindazon képességek és jótulajdonságok, melyek az elődöt oly előnyösen ») Fii. 2, 13. ') Eccli. 39, 13.