Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1912

Index

28 — Nr. 622. Communioni paschalis tempus prolongatur. ítationibus a Venerabili Clero ex conferentiis districtualibus Ordinariatui iterato propositis motus supplicavi Suae Sanctitati, ut tempus pro praecepti paschalis adimplemento praescriptum prolongaretur. Sua Sanctitas precibus meis benignissime annuendo per S. C. Concilii ad triennium mihi clementissimefacultatem tribuit vigore cujus praecepti paschalis adimplementum e causis in rescripto S. Congr. Concilii enumeratis a Dominica prima Quadragesimae ad feriam Il-am post festum SS. Trinitatis permittere valeam. Rescriptum hoc in calce communico. Vigore hujus iacultatis spatium pro communione paschali pro tota archidoecesi ad ^triennium statuo tempus a Dominica I-a Quadragesimae usque ad feriam Il-am post festum SS. Trinitatis; aliis verbis communio paschalis anno currenti, necnon annis 1913. et 1914. incipit Dominica 1-a Quadragesimae et tinit festő SSmae Trinitatis. Nr. 8. S. C. Concilii. „Beatissime Páter! Ordinarius Colocen. ad pedes Sanctitatis Tuae humillime provolutus, facultatem implorat, qua ad consulendum üdelium necessitati, praecepti paschalisadimplementum permittere valeat a 1-a Dominica Quadragesimae ad feriam 11-am post festum SS. Trinitatis. Die 22. Januarii 1912. S. Congregatio Concilii Tridentini Interpres, auctoritate SSmi Dni Nostri, attentis expositis, benigne indulget ut Ordinarius Orator in locis ubi sacrae missiones, spiritualia exercitia, instructiones catecheticae aliaequae huiusmodi piae conciones ad populum habeantur, aut sacrorum ministrorum quomodocumque copia desit, aliave rationabilis iudicioque suo sufflciens causa suppetat, petitam gratiam concedere valeat. Praesentibus valituris ad Triennium. C. Card. Gennari Praef. J. Grazioli Sub-Srius." Coloczae, die 6. Februarii 1912. A. m. kir. közigazgatási bíróságnak 1893. nov. 13-án 3552. sz. a. közölt ítélete

1) szerint az élőszóval tett misealapítványok illetékmentesek; mert az élőszóval tett misealapítványokról kiállított alapítólevelek nem bírnak az okirat jellegével; hanem a szóbelileg tett alapítványról szóló egyszerű jelentésnek tekintendők azok, melyeket maguk az alapítók alá sem írnak, hanem csak az illetékes lelkész s az egyházgondnokok s melyekre azután az érseki hatóság rávezeti a jóváhagyási vagy inkább elfogadási záradékot. Ugyanezt közli az érseki hatóság az 1894. jan. 26-án 430. sz. a. kelt körrendeletében

2) is, ahol a közigazgatási bíróság egyéb döntvényeire is történik hivatkozás. Az 1895. dec. 1-én 4933. sz. a. kelt körrendeletben

3) pedig utasította az érseki hatóság a T. Lelkész Urakat, hogy az élő szóval tett misealapítványokat az illetékes kir. adóhivatalnál az illetékegyenértéki adónak kiszabása végett csak az alapítványtételt követő naptári év január havában mutassák be. Újabban azonban tudomására jutott az érseki hatóságnak, hogy egyes adóhivatalok a legfőbb bírósági döntvények ellenére az élő szóval tett misealapítványokra is kivetik a rendszeres illetéket. Sőt maga a közigazgatási bíróság is 8660—910. sz. a. úgy ítélkezett, hogy az élő szóval tett misealapítványok nem illetékmentesek: ha az alapítólevél egy példánya az egyházmegyei hatóság jóváhagyása után kiadatik az alapítónak; mert az alapítólevél egy példányának az alapítványozó részére való kiadása s illetve az alapítványozó által való elfogadása pótolja az alapítványozó aláírásának hiányát. A közigazgatási bíróságnak 8660—910. számú ítéletét alább egész terjedelemben közlöm s a jövőre nézve a következőket rendelem el. 873. sz. Élőszóval tett misealapítványok mikor illettékmentesek. *) Litt. Circ. 1893. pag. 175. ') 1894. pag 15. s) 1895. pag. 153.