Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1912

Index

— 29 — 1. Ha ezentúl valaki élőszóval tesz misealapítványt, akkor az alapítólevél kiállítása előtt megkérdezendő az alapítvánvozó, vájjon óhajtja-e, hogy a misealapítólevél egy példánya az ő számára is kiállíttassák s jóváhagyás után kiadassék? Ha igen, úgy íölhívandó az alapítványozó, hogy az előírt alapítványi tőkén fölül az illetéket is előre lefizesse s csak ha ezt megteszi, akkor állítandó ki a misealapítvány három egyenlő példányban, úgy amint ez eddig is megtörtént. Ez esetben az alapítólevelet a kiállítás után be kell mutatni az illetékes adóhivatalnak illetékkiszabás végett s ennek megtörténte után fölterjesztendő az az érseki hatósághoz jóváhagyás végett. 2. Ha azonban az illeték elkerülése végett az alapítványozó fél nem kívánja, hogy az alapítólevél egy jóváhagyott példánya neki is kiadassék, akkor az alapítólevelet az eddigi szabálytól eltérőleg csak két példányban kell kiállítani, egyiket az érseki hatóság s egyet a plébánia levéltára részére. De ennek megfelelően át kell alakítani a nyomtatott alapítólevél-minta utolsó bekezdését olyformán, hogy az alapítványi levél két egyenlő példányban állíttatott ki, melyek egyike az érseki hatóság, másika pedig a plébánia levéltárában fog elhelyeztetni ; a harmadik példányra venatkozó megjegyzés pedig elhagyandó, illetve törlendő lesz az alapító levélből. Ez esetben a misealapítvány jóváhagyása után az alapítványozó féllel szóval, illetőleg — ha úgy kívánná —• egyszerű levélben írásbelileg közlendő: hogy alapítványa elfogadtatott, maga az alapítványi tőke kamatozásra kiadatott, s az alapítvány az alapítványozott misék jegyzékébe fölvétetett; továbbá, hogy maga a szent mise az alapító által kívánt és az alapítványozott szent misék jegyzékébe is beiktatott napon el fog végeztetni. Miután pedig az élőszóval tett misealapítvány az esetre, ha maga az alapítványozó nem kap egy példányt a jóváhagyott alapítólevélből, a közigazgatási bíróság alább közölt ítélete szerint, most is illetékmentes, ezen illetékmentes alapítólevelet az adóhivataloknál az illetékegyenérték kiszabása végett ezentúl is csak az alapítványtételt követő naptári év január havában kell bemutatni. A m. kir. közig, bíróság idézett 8660—-910. számú ítélete a következőképen szól: 8660/1910. P. szám. Ő Felsége a király nevében a magyar királyi közigazgatási bíróság az e.-i róm. kath. egyháznak jogilletékügyét, melyben a n.-i m. kir. adóhivatal az 1909. évi Ask. 2390. és 2654. tételszám alatt 16 kor. és 16 kor. ajándékozási illetéket szabott ki. s ezt a n.-i magyar királyi pénzügyigazgatóság 1909. évi december hó 18. napján 136594. sz. alatt kelt végzésével helybenhagyta, a nevezett fél által beadott panasz folytán 1911. évi január hó 24. napján tartott nyilvános ülésben tárgyalás alá vévén, következőleg ítélt: A m. kir. közigazgatási bíróság a panasznak helyet nem ad. Indokok: Készpénznek vagy ingó. dolgoknak alapítványul rendelése az illetékszabályok 1. §. A. 2. pontja szerint csak akkor esik illeték alá, ha a jogügyletről okirat állíttatik ki. Az alapításról a plébánia képviselője, vagy vagyonkezelője által csupán a belkezelés céljából kiállított, kizárólag a plébánia birtokában maradó levél ilyen okiratnak ugyan nem tekinthető s az ilyen alapító levelek illeték alá nem is vonhatók. Az itt szóban forgó illetéknek tárgyát képező misealapítványról kiállított alapító levelek azonban nem ilyenek: amennyiben igaz ugyan, hogy ezeket csak a plébános és a gondnok írta alá, azonban három példányban állíttatik ki, amelyek közül egy -— a főpásztori jóváhagyás után — az alapítónak is kiadatott. Nyilvánvaló ebből, hogy ez az alapító levél nem pusztán belkezelés szempontjából, hanem azért állíttatott ki, hogy a kiállító ellen