Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1912

Index

— 104 — megszokott szabadságukkal más vidékeken visszaéljenek és példájukkal másoknak is botrányt okozzanak. A hitélet külső képe és fegyelme pedig legszembeszökőbben az ünnepek megülésében nyilvánul. S azért nem csoda, ha Szentséges Atyánknak „opportunum maximé consilium visum est" — mint mondja — a terheken könnyíteni s a külső fegyelem egységét az ünnepek kötelező számának csökkentésével előmozdítani. „Aucta etiam commercia — folytatja Szentséges Atyánk — et citatae negotiorum tractationes videntur ex interposita frequentium íestorum dierum mora aliquid pati." Ma már mindenkinek sürgős a dolga. Akár jól van, akár nem, de tagadhatatlan, hogy ma már a versenyképességnek legfőbb tényezője a gyorsaság. Nemcsak a kereskedelemben fontos ma már, hogy ki van elsőbben a piacon, nemcsak a gyári vállalatok szenvednek kárt a munkának minden megszakításából és halasztásából, hanem még a mezőgazdaságban is kénytelenek az emberek fukarkodni az idővel a gépek korszakában. Az időknek e sajátságos jellegét nem hagyhatja figyelmen kívül az egyház, mely az ő gyermekeit nem akarja erejükön túl próbára tenni. Nehogy tehát hívei vállalataik gyors lebonyolításában az ünnepeksokasága által tetemes hátrányt szenvedjenek s e miatt lelkük anyjától, az egyháztól, elhidegüljenek : nagyon bölcsen járt el Szentséges Atyánk, mikor a parancsolt ünnepek számát csökkentette. „Succrescens denique in dies — mondja Szentséges Atyánk — rerum ad vitám necessariarum pretium stimulos addit, ne saepius servilia opera ab illis intermittantur, quibus est victus laboré comparandus." Az egyre növekvő drágaság is egyik ok, ami miatt a munkások ma fokozottabb mértékben rászorulnak az időre, hogy kenyerüket megkereshessék. S azért Szentséges Atyánk jónak látta a parancsolt ünnepek 'számának leszállításával gondoskodni róla, nehogy a katolikus munkások, gyakori munkaszünetjük miatt a mellőzés veszélyének legyenek kitéve. Valóban amily emberséges, ép oly bölcs gondoskodás ez, főleg mikor a munkásnépet az egyház ellen azzal a váddal izgatják, hogy az egyház az ő híveinek figyelmét csak a láthatatlan dolgokra irányítja, földi érdekeiket pedig elhanyagolja. Végül manapság sem a családi élet régi vallásossága, sem az állami törvények és társadalmi szokások ereje nem áll őrt, mint valaha, az ünnepek megszentelése mellett. Innen van az az ép oly sajnálatos, mint tagadhatatlan tény, hogy a parancsolt ünnepeken nemcsak, hogy sokan nem hallgatnak szentmisét és nem tartanak munkaszünetet, de ha tartózkodnak is a szolgai munkáktól, munkaszünetüket nem lelkűknek istenes dolgokkal és mérsékelt szórakozásokkal való fölfrissítésére fordítják, hanem szertelen mulatozásokra és kicsapongásokra használják ürügyül; úgy, hogy manapság valóban kétséges, hogy a parancsolt ünnepek sokasága nem szolgáltat-e több alkalmat a bűnre, mint Isten dicsőítésére és a lelkek üdvösségére. Tényleg manap már sajnos sokaknál valóra vált, amit az ószövetség hitetleneiről, mint azoknak óhaját olvassuk a zsoltáros könyvében : „Szüntessük meg az Isten minden ünnepnapját a földön."

1) Szentséges Atyánk hát a bűnök számát is akarta apasztani, mikor a parancsolt ünnepek számát leszállította. Ez tűnik ki a S. Congr. Conc. 1912. május 3-i levelének következő szavaiból: „Ea vero fűit et est Sanctitatis suae mens, ut relaxata maneat tantummodo sanctio, qua fideles tenebantur iis diebus (a megszüntetett parancsolt ünnepeken) audire sacrurji et abstinere ab operibus servilibus; idque potissimum ad evitandas frequentiores praecepti transgressiones et ne forte con») Zsolt. 73., 8.