Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1912

Index

— 105 — tingeret ut, dum a multis Deus honorificatur, ab aliis non sine gravi animarum detrimento offenderetur." íme ezek azok a tekintetek, melyek Szentséges Atyánkat a parancsolt ünnepekszámának leszállítására bírták. S mit remél ő ezen intézkedéstől? „Spem Nos certam fovemus — úgymond a motu proprióban — fideles universos ceteris diebus festis, qui in Ecclesia servandi supersunt, diligentiore quam antehac studio observandum praeceptum curaturos." Azt várja tehát a Szentséges Atya, hogy miután így az egyház parancsa kevesebb ünnepre terjed ki, a hívek majd pontosabban és buzgóbban fogják a parancsolt ünnepeket megülni. Látszik tehát, hogy Szentséges Atyánk nagyon is szivén hordja az ünnepek megbecsülését, jól tudván, hogy nincs ami köznapi munkában elszórakozott lelkeknek kedvezőbb alkalmat nyújtana a magukba szállásra és Krisztusban való megújhodásra, mint az egyház szellemében eltöltött vasárnapok és ünnepek. S ép azért Szentséges Atyánk, midőn egyrészt leszállította a parancsolt ünnepek számát, másrészt nagyon üdvösnek hirdeti és buzdítja is rá a híveket, hogy akik tehetik, csak ünnepeljék meg saját jószántukból azokat az ünnepeket is, amelyeken a .misehallgatás és a munkaszünet többé már nem kötelez bűn terhe alatt. Nem is akarja ő, hogy ily napokon a templomokban mi sem történjék; „vult imo Sanctitas Sua — mondja az említett levél — ut iidem dies in sacris templis celebrentur non minori quam antea solemnitate et si fieri potest, eadem populi frequentia . . . Praecipit itaque Eadem Sanctitas Sua omnibus animarum curam gerentibus, ut ipsi, dum haec commissis sibi gregibus significant, ne cessent eos hortari vehementer, ut iis etiam diebus pergant suam in Deum pietatem et in Sanctos venerationem, quantum maximé poterunt, testari, praesertim per frequentiam in ecclesiis ad audienda sacra aliaque pia exertitia peragenda." Szentséges Atyánknak ezen óhaja és parancsa teljesül egyházmegyénkben is, amikor a fönti szabályzat szerint az istentiszteletek templomainkban a nem-parancsolt ünnepeken továbbra is megtartatnak s így módjukban lesz a híveknek szentmisét és prédikációt hallgatni s egyéb ájtatosságokon résztvenni épúgy mint azelőtt. S ha ezt megteszik, nagyon helyesen cselekesznek, ha azonban nem teszik meg, ezzel bűnt nem követnek el. Híveink ennélfogva ezentúl is ünnepelhetik az eddigi módon az eltörült ünnepeket, kívánom is, hogy ünnepeljék. Meglesz adva az alkalom erre, mert a papság ezetúl is meg fogja tartani úgy az ünnepélyes nagymiséket, a szentbeszédeket, mint a délutáni istentiszteleteket. Hogy pedig Szentséges Atyánk menynyire kívánja, hogy a hívek a nem-parancsolt ünnepeket is, ha tehetik, úgy szenteljék meg, amint eddig tették: ez a szándéka kitűnik abból is, hogy a püspököket fölhatalmazta, hogy híveiket a böjt alól is (jejunium és abstinentia) fölmenthessék, ha valamely nem parancsolt ünnep bojtos napra esnék, épúgy, mint ahogy ő is fölmentvényt adott a böjt alól azon esetre, hogyha yalamelyik parancsolt ünnepnap esik böjtös napra. Ezek után józanul senki sem vonhatja kétségbe, hogy Szentséges Atyánk bölcsen járt el s egyedül a lelkek üdvét kívánta előmozdítani, mikor a parancsolt ünnepek számát leszállította. íme ezekben véltem Kedvelt Papságom előtt rámutatni azokra a gondolatokra, amelyekkel az ünnepek rendezéséről, illetve azok leszállításáról szóló intézkedések megértésére és Szentséges Atyánk szándékainak gyermeki követésére bírhatják a jóakaratú híveket. Megjegyzem még, hogy az eltörölt ünnepeken az előadások az iskolákban úgy mint eddig, ezentúl is szüneteljenek.