Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1911

Index

I VIII. 544. sz. isk. A tanítók fölhívatnak, hogv a gyermekmentési munkálatban részt vegyenek. Az érseki hatóság már hivatásánál fogva is mindig készségesen helyet adott egyházmegyei körrendeleteiben azon vallásügyi minisztériumi fölhívásoknak, melyek a tankötelesek züllöttségének megakadályozása s a bűntettes gyermekeknek megmentése érdekében napvilágot láttak. A jelenlegi vallásés közoktatásügyi miniszter úr is, áthatva az emberi társadalom javát előmozdító s a nemzet jövőjét biztosító ezen intézkedések fontos voltától, alább egész terjedelmében közlendő körrendeletében azt óhajtja, hogy a tanítók e mentő munkában minél nagyobb közreműködésre buzduljanak. Miért is meghagyatik az iskolaigazgatóknak, hogy a legközelebbi havi tanácskozmányon a korábban közzétett (1909. évi körrendeletek 114. lap, 1910. évi körrendeletek 19. lap) ilynemű rendelkezésekkel együtt a jelenlegi is fölolvastassék s a tanítók a viszonyok és körülmények szerint foganatosítható munkálkodás megtételére eredményesen buzdíttassanak. A kir. tanfölügyelőkhöz intézett s az érseki hatósággal is közölt új miniszteri körrendelet ekkép szól. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi Minisztertől. 16785. szám. — Körrendelet. A magyar állam törvényhozása az elhagyott, az eddigi környezetükben erkölcsi romlásnak kitett vagy züllésnek indult gyermekeknek, továbbá a bűntettes gyermekeknek és fiatalkorúaknak a munkás társadalom számára megmentése érdekében a legutóbbi évtizedben nemzetünk jövője szempontjából fölötte fontos törvényeket alkotott. Múlhatatlanul szükségesnek tartom, hogy a tanítók figyelme e törvényekre és az e törvények végrehajtása tárgyában kiadott miniszteri rendeletekre reá irányíttassék és hogy a tanítók megismertettessenek azzal a társadalmi mozgalommal, szervezkedéssel és munkálkodással, amely az ország különböző részeiben a végből folyik, hogy e törvényes rendelkezések nemes intencióinak az életben minél sikeresebb megvalósítása előmozdíttassék, mert nem kételkedem a fölött, hogy ha a tanítói kar teljesen tisztában lesz a tennivalók nagy jelentőségével és az abban való közreműködés módozataival, akkor a tanítók, e munkálkodásokban örömmel és oly arányokban fognak részt venni, amely mértékben az elhagyott és erkölcsi romlás veszélyének kitett vagy züllésnek indult, továbbá a bűntettes gyermekeknek és a fiatalkorúaknak a munkás társadalom javára megmentése nemzetünk jövője szempontjából jelentős és amely mértékben az ily mentő munkában való közreműködés a tanítóknak mint hazánk ifjúsága nevelőinek erkölcsi kötelessége. I. Hivatali elődöm 1909. évi 78395. V. K. szám alatt kelt és a mindennapi tankötelesek erkölcsi nevelésére vonatkozó körrendeletében élénken rámutatott arra az általános tapasztalatra, hogy a jelenlegi társadalmi viszonyok közt a létföntartás nehézségei, de sajnos, igen gyakran a kötelességérzet meglazulása, az élvezethajhászat és a léhaság a szülőket nemcsak a gyermekek szeretetteljes gondozásától elvonják, de azokkal szemben sokszor durva, sőt kegyetlen bánásmódra ragadják, úgy, hogy a gyermekek nem ritkán már kisded korukban elhagyatva élnek, aminek terméLITT. CIRC. 191 8