Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1911

Index

99 hettek el a kongregációkról, nyomatékosan kell hangsúlyoznunk, hogy a Mária-társu­latok tisztán vallásos egyesületek, melyek Szúz Mária különös tisztelete mellett a tagok minél nagyobb lelki tökéletesedését és azokban az apostoli szellem fölébreszté­sét célozzák. Az általános alapszabályokat már XIII. Gergely pápa jóváhagyta s azóta majd ösz­szes utódai sz. Péter székén külön is he­lyeselték és megdicsérték azokat; a tagokat pedig az egyház különös kegyelmeivel hal­mozták el. Az egyes táisulatokat az illeté­kes egyházi hatóságok alapítják és állandóan ellenőrzik. Noha azért az első kongregáció 1548­ban Jézus társaságának római kollégiumá­ban alapíttatott, s noha ez a jeles rend a kongregációk körül mindig legtöbb buzgó­ságot fejtett ki és különös kedvezményeket élvezett: nem áll, hogy a kongregációk veze­tését Jézus társasága tartja kezében, mint az P. Martin volt generálisnak 1904. április 11-én Kopp bíboroshoz intézett nyilatkozatából is kitűnik. 2) Bizonyítja ezt különben is a senki által le nem tagadható tényleges ál­lapot is, mely szerint minálunk is a legtöbb helyen világi papok és a különféle szer­zetek tagjai vezetik a Mária-kongregációkat. A Mária-kongregáció ügyét magáévá : tette a hivatalos tanító egyház, mert fölis­merte benne azt az intézményt, mellyel a hitoktatást és az erkölcsi nevelést kiválóbb tanulóknál különösen sikeressé lehet tenni. S azért csak isteni Alapítójától nyert tanítói szabadságát gyakorolja, . mikor kongre­gációkat alapít. Ezt a szabadságát az isko­lában sem lehet tőle elvitatni. A magyar iskolai törvények és a vo­natkozó miniszteri rendeletek bölcsen sür­getik a hitoktatást és a vallás-erkölcsös ne­velést. A kongregációk tehát a magyar törvények és iskolai rendeletek szellemével is megegyeznek s azok szándékát váltják ') Bús Kalauz, 59. o. valóra, mert épen a hittani ismeretek gya­rapítására és a vallásos élet mélyítésére törekszenek. Aki nem határozott ellensége a vallás­nak és az ennek alapján nyugvó nevelés­nek, az a kongregációk általános szelle­mének sem lehet ellensége. Hiszen a kongre­gáció szelleme a római katholikus egyház szelleme. Merő taktika a Mária-társulatok ellen indított harc azok részéről, akik a vallá­sosságot gyengeségnek, a kongregációkban leginkább sürgetett erényeket: az alázatos­ságot, az önmegtagadást és a tisztaságot be­tegségnek minősítik s ezekkel szemben az erőszakos érvényesülés, a kíméletlen ver­sengés szenvedélyét, és amint mondani szokás, az élet örömeinek kiélvezését tart­ják erényeknek. Ilyenek tulajdonképen nem is a kongregációk, hanem az egész ke­resztény világnézet ellen küzdenek s csak nem tartják időszerűnek, hogy céljukat nyíltan bevallják, hanem ravasz számítással a katholikus egyházat, a keresztény szel­lem legerősebb hordozóját, egyelőre a Mária-társulatokban, az erős katholikus szellem ezen váraiban, kezdik ki s így azt gyöngíteni iparkodnak. Ha ezek ellen a kongregációt megvé­delmezni akarnók, az egész kereszténység apologiáját kellene megírnunk. Itt helyt most csak azt a tanulságot merítjük a tá­madásokból, hogy a kongregációt katholikus szempontból ők is nagyon értékes, kiváló intézménynek tartják. Annál sajnálatosabb, hogy a vallásos, sőt a katholikus nevelés barátai között is akadnak olyanok, akik a kongregációt min­denféle ürügyek alatt gáncsolják és műkö­dését kifogásolják. Vannak, akik a kongregációnak abban a sajátosságában látnak kivetni valót, hogy tagjait csak a kiválóbb tanulókból válogatja s így szerintük, az egyenetlenség a versen­gés magvait hinti el.

Next

/
Thumbnails
Contents