Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1911

Index

— 100 — Ám a tehetségek különbözősége minden pedagógusnak föladatává teszi, hogy a tanulókkal szemben ne teljesen egyforma igényekkel lépjen föl. Hiszen semmit sem hangoztatnak manap annyira, mint az individuális nevelés szükségességét. A kongregáció is bizonyos tekintetben e célt szolgálja. A kongregáció nagyobb eredményt akar fölmutatni, mint az iskola, azért tagjait meg kell válogatnia. A válogatás senkivel szemben sem igazságtalan, mert senkit sem kényszerít a belépésre s viszont mindenkinek lehetővé teszi a fölvételt, ha szorgalmasan tanul s magát jól viseli. Ha tehát a jutalom és a büntetés nem igazságtalan s nem oka az egyenetlenségnek és gyűlölködésnek, úgy nem oka annak a kongregáció sem. Mivel a Mária-társulat az ő tagjait a hitvédelemre is alkalmassá óhajtja tenni, azért azt vetik szemére, hogy az ifjúság között a bókét megbontja, felekezetigyűlölködést szít. Aki csak valaha is érdeklődött a katholikus hitoktatás iránt, az meggyőződhetett, hogy annak módszere mindig pozitív. Első sorban arra törekszik, hogy a katholikus tant megismertesse s nem arra, hogy más vallás tanításait lecáfolja. Nem nevel ideges vitatkozókat, akik más meggyőződését tisztelni nem tudják, mert önmaguknak sem volt alkalmuk meggyőződést szerezni. A hitvédelem, ha annak szükségessége fölmerülne, csak a katholikus tan alapos megismerése után következik mint ennek szükséges folyománya. A magyar katholikus ifjúság soha sem volt a felekezeti békének megbontója, vagy a felekezeti gyűlölködésnek szítója s most sem az; hisz az egész katholikus tan csak arra alkalmas, hogy az iljúságban a szeretetet, a szelídséget és béketűrést növelje. S minél mélyebben hatol be valaki az evangélium szellemébe, annál inkább megérti a szeretet parancsát, melyet az Úr Jézus hozott a földre mint új parancsot. Hogyan nevelődnék az ifjúság a kongregációban a gyűlölködés szellemében, mikor a kongregáció az Úr Jézus tanítását, épen a legtisztább eszményképben tanulja megismerni, a boldogságos Szűz Máriában, akit az egyház a szép szeretet anyjának nevez? A katholikus egyháznak természetes joga, hogy a tanuló ifjúságot a hitet fenyegető veszélyekkel szemben megerősítse s őt a divatos tévedésekkel megismertesse. Az ifjúságnak avval az öntudattal kell az iskolát elhagynia, hogy az ő hite „rationabile obsequium",

1) észokokon és történelmi tényeken nyugvó igazság, melyet mindenkivel szemben megvédhet. De tudnia kell azt is, amire sz. Péter apostol figyelmeztet, hogy amikor készek vagyunk mindenkor megfelelni mindennek, aki okát kérdi a bennünk való reménységnek, ezt szelídséggel és tisztelettel kell tennünk, jó lelkiismeretünk lévén, hogy akik rágalmaznak, megszégyenüljenek.

2) Vagy talán még az is hiba, hogy az ifjúság szelídséggel és tisztelettel meg tudja védeni hitét? Hiszen a hit az ő őrangyala, mikor az iskolát és a szülői házat elhagyva a világ forgatagába lép, hol a kételkedés és az erkölcstelenség őt lépten-nyomon üldözi és elnyeléssel fenyegeti. Miért irigyeljük ezt tőle épen az emberi kor legveszedelmesebb éveiben ? Avagy kényelmetlen a hit egyes öntelt tudósoknak, akik büszkeségükben ellen mondást sem tűrnek, mert egyéni nézeteiket, melyek bennük születtek s velük is szállnak sírba, nem sikerül elfogadtatni az ifjúsággal, mely a kongregációban megtanult önállóan gondolkozni s inkább megmarad a katholikus egyház örök dogmái mellett, mint hogy sokszor értéktelen, de annál hivalkodóbb modern hipotéziseket fogadjon el dogmákul? A kongregációt nem érheti a türelmetlenség vádja. ') Rom. 12. 1. ') 1. Pet. 3. 16.