Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1908

Index

— 41 — sztrátoroknál az investitio vagy szóbeli beiktatás által történik. Más helyettes plébánosoknál az illető hivatalnak átvétele által (a die initi officii). Azonban ezen §. hozzá teszi, hogy a nyilvános rendelet által névleg kiközösített vagy fölfüggesztett plébános vagy főpásztor nem működik érvényesen közre a házasságkötésnél. Az eddigi jog szerint a kiközösített, fölfüggesztett vagy bármily egyházi fenyítékkel (censura) sújtott plébános érvényesen működött közre a házasságkötésnél, ami most ezen pont által hatályon kívül van helyezve. De az új törvény is csak azon plébánosokat és illetve főpásztorokat fosztja meg a házasságkötésnél az érvényes közreműködéstől, akik névleg, nyilvános rendelet (decretum) által vannak kiközösítve illetve fölfüggesztve. A főpásztorokat ezen két fenyítékkel csak az apostoli szentszék sújthatja nyilvános dekretum útján, mely a főpásztor nevét is magában foglalja ; a plébánosokra nézve ugyanezen büntetések ugyanezen módon a főpásztor által is alkalmaztathatok. A 2. §. szerint a plébános és főpásztor kizárólag csak saját joghatósága területén, vagyis plébániája illetve saját egyházmegyéje határain belül működhetik a házasságkötésnél érvényesen közre. A jelen decretum életbeléptetésétől kezdve a plébánosnak és főpásztornak a házasságnál való közreműködése helyhez, saját joghatóságuk területéhez lesz kötve, s közreműködési jogukat idegen plébánia (illetve egyházmegye) területén az illetékes plébánosnak (főpásztornak) tudta és meghatalmázása (delegatiója) nélkül érvényesen nem gyakorolhatják. Megszűnik tehát azon most még érvényben levő jog, mely szerint a plébános és illetve főpásztor a saját híveit, (még akkor is, ha a jegyeseknek csak egyike tartozott hívei közé) bárhol érvényesen megeskethette, illetve az idegen területen való esketésre más áldozópapot fölhatalmazhatott. De viszont a plébános, illetve főpásztor, saját joghatósága területén érvényesen adja össze a házasulandókat legyenek azok akár saját, akár más plébános vagy megyés főpásztor hívei. E pont tehát jelentékeny módosítást eszközölt a most még érvényben levő jogszabályokon, amennyiben a házasságkötés érvényét ezentúl nem befolyásolja az a körülmény, hogy az eskető plébános esetleg tévedett a házasulandók rendes lakhelye (domiciliuma) vagy ideiglenes tartózkodási helye (quasidomiciliuma) dolgában; illetve, amint az új törvény előírja, az egy hónapi tartózkodás tekintetében (1. alább V. pont 2. §.) A 3. §. szerint hogy a plébános, illetve megyés főpásztor, saját joghatósága területén a házasságkötés körüli jogát érvényesen gyakorolja, szükséges, hogy az illető jegyesek őt erre való célzattal fölkeressék, egybekelési szándékukat neki 'bejelentsék és közreműködését kérjék. Érvénytelen tehát a plébánosnak, illetve megyés főpásztornak, közreműködése akkor, ha a plébános vagy megyés főpásztor, meg nem hivatott és meg nem kéretett arra nézve, hogy a jegyesek házassági beleegyezését kikérdezze és meghallgassa;*) amiért is a plébános megfélemlítése vagy meglepetésszerű fölkeresése útján vagy csel, furfang vagy erőszak által kicsikart jelenléte érvényes közreműködésnek nem tekinthető. A plébános közreműködésének — hogy érvényes házasság jöjjön létre — cselekvőnek (activa) nem pusztán szenvedőlegesnek (passiva) kell lenni. Az eddigi törvényes gyakorlat szerint a házasság érvényességéhez elegendő volt, ha a plébános és két tanú együttes, nem csupán fizikai, hanem erkölcsi és formai jelen*) Jegy

z

et- Magától értetik, hogy ezen meghívásnak és fölkérésnek nem kell mindig formaszerint és kifejezetten történnie, hanem bizonyos körülmények között elegendő a hallgatag meghívás és fölkérés is, midőn pl. a már föliratkozott jegyesek a plébános által előre kitűzött napon és órában nászkiséretiikkel a templomban megjelennek és az oltár előtt szokott módon elhelyezkednek, ezzel eléggé jelzik azon kívánságukat, hogy a plébános házasságkötésüknél szabályszerűen működjék közre. — Ellenben szigorúan megtartandó ezen szabály akkor, midőn pl. halálos ágyon való esketésről van szó.