Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1908

Index

— 42 — létében nyilvánították ki a jegyesek szóval vagy írásban házassági beleegyezésüket. Vagyis elegendő volt, ha a plébános és tanúk a házasságkötés pillanatában tudták, hogy ők most mint hiteles tanúk szerepelnek. De nem kívántatott, hogy a plébános kifejezetten ezen ténykedésre meghívassák; sőt érvényes volt a házasság akkor is, ha a plébános és tanúk csak véletlenül voltak jelen a házassági beleegyezés kinyilvánításánál, vagy ha az ilyen jelenlét csel, furfang, megfélemlítés vagy erőszak által csikarta tott ki. Az új rendelet által tehát a regényes színezetű úgynevezett trienti házasságok, melyek úgy jöttek létre, hogy a házasulandók a plébánost két tanú jelenlétében a lelkészi hivatalban vagy magánlakásában vagy akár az utcán is váratlanul meglepték s a házassági kölcsönös beleegyezés gyors kinyilvánításával házasságot kötöttek, a jövőre teljesen ki vannak zárva, mivel ezen pont által érvényteleneknek nyilváníttatnak. Az V. pont a házasságkötésnél való közreműködés megengedett módjának kellékeit állapítja meg. „V. Megengedett módon működnek a III. pontban fölsorolt hivatalos tanúk a házasságkötésnél közre: 1. §. Miután maguknak a házasulandók szabad állapota felől a jogban előírt szabályok betartása mellett bizonyosságot szereztek. 2. §. Miután ezenfölül meggyőződést szereztek arról, hogy a házasulandók valamelyike a házasságkötés helyén rendes lakóhellyel bír, vagy legalább is egy hónap óta ott tartózkodik. 3. §. Ha ezen föltétel hiányzik, akkor ahhoz, hogy a plébános vagy megyés főpásztor megengedett módon működjék közre a házasságkötésnél, a házasulandók valamelyikének illetékes plébánosától vagy főpásztorától adandó engedélyre van szüksége, hacsak súlyos szükség esete nem forog fönn, amely őt ezen engedély kikérésének kötelezettsége alól fölmenti. 4. §. A kóbor (vagus) személyeket illetőleg, a szükség esetét kivéve, a plébánosnak nem szabad ezek házasságkötésénél közreműködni, hacsak az ügyet a megyés főpásztor vagy az általa delegált áldozópap elé terjesztvén, a közreműködésre engedélyt nem nyert. 5. §. Minden esetben pedig szabály gyanánt veendő, hogy a házasság a menyasszony plébánosa előtt köttessék meg, hacsak valami fontos és jogos ok mást nem követel. Az V. pont 1. §. értelmében legelőször is törvényes módon kell igazolni, hogy a házasulandók szabad állapotú személyek. Amiért is pontosan be kell tartani az új intézkedés szerinti eljárásnál is a trienti szent zsinat által előírt kihirdetéseket. Ha tehát a jegyesek különböző plébániában bírnak rendes lakhellyel, a hirdetéseknek mindkét plébániában kell megtörténniük : A kóbor személyek is kihirdetendők úgy azon a plébánián, hol most tartózkodnak, mint amenynyire ez lehetséges, születéshelyükön is. A kihirdetési bizonyítvány, mely a jegyesek szabad állapotáról, valamint bárminő házassági akadálytól való mentességükről tanúskodik, ezután is bekövetelendő vagy beszerzendő lesz, valahányszor egyik jegyes más plébániához tartozik. Ha oly eset fordulna elő, különösen sürgős szükség esetében, hogy a jegyesek szabad állapotáról szóló bizonyítvány beszerezhető nem lenne, akkor a feleknek szabad állapotukat esküvel kell bizonyítaniok. 2. §. szerint igazolandó, hogy a házasulandók egyike vagy másika a házasságkötés helyén vagy rendes lakhellyel bír, vagy legalább is egy hónap óta ott tartózkodik. Ezen utóbbi új rendelkezés folytán megszűnt a mellékes lakhely (quasidomicilium) gyakran igen nehéz és bonyolult kérdése, amennyiben az egy havi tartózkodás, mely