Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1908

Index

— 37 — VIII. 1194. sz. Utasítás az eljegyzésekre és házasságkötésekre vonatkozó „Ne temere" rendelet végrehajtása tárgyában. M .ivei a szent zsinati bizottságnak (S. Congr. Conc.) Szentséges Atyánk X. Pius pápa egyenes meghagyása és parancsa folytán 1907. évi augusztus hó 2-án kelt és mult évi XIX. körlevelünkben 4286. szám alatt eredeti szövegben közölt „Ne temere inirentur" kezdetű rendelete nagyfontosságú, az egyházjog terén korszakot alkotó újításokat és átalakításokat tartalmaz, mi által sok kételynek és bizonytalanságnak, de főleg sok lelki veszedelemnek eleje vétetik: szükségesnek találtuk ezen a lelkipásztorra és hívekre nézve egyaránt fontos rendelet intézkedéseinek bővebb magyarázatát adni azon célból, hogy a lelkipásztorok azt tanulmányozzák, megértsék és lelkiismeretesen megtartsák, a benne foglalt intézkedéseket híveiknek — amennyire ezek őket érdeklik — szintén megmagyarázzák s megtartásuk módjára megtanítsák. A rendeletnek kibocsátását és az abban foglalt gyökeres újításokat megokoltakká és szükségesekké tették azon bonyodalmak, kételyek és lelki veszedelmek, amelyek egyrészt a titokban kötött eljegyzésekből sok helyütt keletkeztek, másrészt és különösen azon nehézségek és lelkiismereti aggályok, melyeket a mai viszonyok között a trienti szent zsinat „Tametsi" fejezete (Sess. XXIV. de reform, matrimonii) hellyel-közzel okozott. Szentséges Atyánk X. Pius pápa ezen körülmények által indíttatva az egész egyházra kiterjedő atyai gondoskodásánál fogva a jelzett károk és veszedelmek elhárítása céljából a zsinati bizottságnak (S. Congr. Conc.) meghagyta, hogy egy rendeletet bocsásson ki, melyben az Általa biztos tudomással és érett megfontolással jóváhagyott törvények foglaltassanak, amelyek szerint az eljegyzési és házasságkötési eljárás szabályoztassék, s ezeknek megkötése akadálytalan, biztos és szabatos legyen. így jött létre Szentséges Atyánk egyenes parancsára és jóváhagyásával a zsinati bizottságnak „Ne temere inirentur" kezdetű rendelete. A rendelet a megyés püspököknek való átküldés által kihirdetettnek tekintendő, és mindaz, ami benne foglaltatik, törvény erejével bír ez évi húsvét napjától (1908. április 19.) kezdve; és hatályon kívül helyez bármily vele ellenkező törvényt, jogszokást és kiváltságot. De mivel a törvénynek visszaható ereje nincs, hacsak a törvényben az külön nem rendeltetik el, ez évi április 19-ig úgy az eljegyzés mint a házasságkötés körül az eddigi jogszabályok maradnak érvényben. Nagyobb világosság okáért a mult évi XIX. számú körlevelünkben eredeti szövegben közölt rendeletnek intézkedéseit itt hű magyar fordításban közöljük, hozzáfűzve a fölvilágosító magyarázatot és gyakorlati példákkal illusztrálva az új törvény intézkedéseit, és egyszersmind föltüntetve az eddigi jog és az új rendelet közötti különbséget, illetve a beállott változásokat. A rendelet kétféle intézkedést foglal magában: az első rész az eljegyzést, a második a házasságkötést szabályozza. A) Az eljegyzésről. „I. Csak azon eljegyzések érvényesek és eredményeznek egyházjogi következményeket, amelyek oly írásbeli okmány által köttetnek, amelyet a feleken kívül vagy a plébános vagy a megyés főpásztor vagy legalább is két tanú aláír. Ha a felek mindketteje, vagy egyike nem tud írni, ez magában az okmányban megjegyzendő, és még LITT. CIRC. 1908. 8