Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1907

Index

23 — 708. sz. Az egyesületi helyiségek magánlak jellegével bírnak. május hó 20-án felvett jegyzőkönyvbe foglalt tanúvallomásaival, a Kuts János esperes plébános által a bizonyítási eljárás folyamán bemutatott párbér beszedési összeírással, továbbá a Bikity község elüljárósága által kiállított hiteles községi bizonyítványnyal beigazoltnak kell tekinteni, hogy a canonica visitatiók alapján olyan gyakorlati jogszokás fejlődött ki, mely szerint a földes gazdák háztartásában élő házas gyermekei párbérfizetési kötelezettség tekintetében ép úgy földeseknek tekintetnek, mint az ingatlannak telekkönyvi tulajdonosai, vagyis a tényleges birtokos szülők; ennélfogva Kuts János esperes plébános panaszának helyt adok és N. N.-t elmarasztalom. Budapest, 1905. november hó 13-án. Lukács s. k. Kalocsa, 1907. február 8. Ejgy fölmerült hatásköri összeütközés alkalmából minisztertanács elé vitetett az a kérdés, hogy az egyesületi helyiség nyilvános hely, vagy magánlak jellegével bíi-e? A minisztertanács magánlaknak nyilvánította az egyleti helyiséget (32462/905. I. M. sz.) a következő indokolással: „Minthogy a kiderített tényállás szerint az említett körhelyiség csak az egyesület tagjai és meghívottjaik, tehát meghatározott egyének magánhasználatára szolgál, az nyilvános, tehát a közönségnek személyválogatás nélkül nyitva álló helyiségnek nem tekinthető, hanem az egyesületen kívül állókkal szemben idegen magánlak jellegével bír ... a jelen ügyben az eljárásra a kir. bíróság hatáskörét kellett megállapítani." („Magyar Közigazgatás" 1906. évi 14. sz.) Tájékoztatásul közlöm az óbecsei kir. járásbíróság ítéletét is, mely a fenti minisztertanácsi határozat alapján áll. 1906. B. 688/2. szám. Ő Felsége a Király nevében! Az óbecsei kir. járásbiróság, mint büntető bíróság Óbecsén 1906. évi deczember hó 14-én nyilvánosan megtartott tárgyalás alapján, Ötvös János kir. albíró, Molnár Ferencz járásbírósági díjnok mint jegyzőkönyvvezető és dr. Müller Károly ügyvéd, mint főmagánvádló képviselője részvételével a főmagánvádló indítványa szerint magánlak megsértésének vétségével terhelt K. J. bűnügyében a vád és védelem meghallgatása után hozta és kihirdette a következő ítéletet: K. J. született 1877. évi márczius hó 19-én, 19 éves óbecsei születésű és lakos róm. kath. vallású, nőtlen, magyar honos, írni olvasni tudó hadköteles, vagyontalan földmíves vádlottat bűnösnek mondja ki a Btkv. 332. §-ába ütköző magánlak megsértésének vétségében, melyet azáltal követett el, hogy Óbecsén 1906. évi deczember hó 2-án esti 7—8 óra között az óbecsei róm. kath. földmíves ifjúsági egylet helyiségében a helyiséggel rendelkező elnök akarata ellenére jogos indok nélkül bement s ott bent maradt ezért őt a Btkv. 332. §-a alapján a jogerős ítélet foganatba vételétől számítandó 8 (nyolcz) napi fogházbüntetésre mint fő, s az 1892. évi XXVII. t.-cz. 3. §-ában meghatározott czélokra fordítandó az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 nap alatt az óbecsei kir. járásbíróságnál a m. kir. kincstár részére fordítandó s behajthatatlanság esetén a Btkv. 53. §-a értelmében 2 (kettő) napi fogházbüntetésre átváltoztatandó 30 (harmincz) korona pénzbüntetésre mint mellékbüntetésre ítéli. Köteles továbbá vádlott, hogy J. F. főmagánvádló részére 26 kor. ügyvédi képviseleti költséget s a m. kir. kincstár részére pedig az 1890. évi XLI1I. t.-czikkben meghatározott módozatok szerint az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett fizesse meg. Utóbb említett költségeket azonban az idézett t.-cz. 4. §-a 2. bekezdése értelmében vádlott igazolt vagyontalansága folytán egyelőre behajt-