Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1905

Index

I — 115 — XIX. X. PIUS PÁPA. Tisztelendő Testvérek, üdvöt és apostoli áldásunkat. Azon erős szándékunk, melyet pápaságunk kezdetétől fogva magunkban táplálunk, hogy minden erőnket, melyet az Úr kegye nekünk adni méltóztatik, mindeneknek Krisztusban való megújítására fordítjuk, nagy bizalmat önt szivünkbe Isten kegyelme iránt, mely nélkül itt alant semmi nagyot, semmi olyat, mi a lelkek üdvére eredményes lenne, sem elgondolni, sem végrehajtani nem tudunk. De ugyanakkor, inkább mint valaha, annak szükségét is érezzük, hogy ezen nemes vállalatban részetekről, Tisztelendő Testvérek, kik a mi főpásztori tisztünk részeseivé vagytok hivatva, valamint papságtok minden tagja és a gondjaitokra bízott hívek mindegyike részéről egyértelmű és állandó támogatásban részesüljünk. És valóban, Isten egyházában mindnyájan arra vagyunk hivatva, hogy azon egységes testet alkossuk, melynek feje Krisztus, azt a testet, mely az apostol tanítása szerint „összeköttetvén és egybefoglaltatván minden íznek szerkezete által, minden tagnak kijelölt munkálkodása szerint, a test növekedését szerzi, maga épülésére, a szeretet által." És, ha Krisztus teste épülésének ezen munkájában a mi legfőbb tisztünk tanítani, a követendő helyes útat megmutatni s az erre szolgáló eszközöket megjelölni, atyailag inteni és buzdítani; másrészt ép oly kötelessége az egész világon elszórt összes kedves fiainknak, hogy a mi szavainkat befogadják, azokat mindenekelőtt önmagukon megvalósítsák és hathatósan közreműködjenek arra, hogy azok másokban is megvalósuljanak, mindegyik az Istentől nyert kegyelemhez képest, saját állásának és hivatalának megfelelőleg és azon buzgóság mértéke szerint, mely szivében lángol. Itt csupán az egyház, a társadalom és az egyesek javára irányuló buzgóságnak ama sokféle műveire akarunk rámutatni, melyeket a katholikus köztevékenység közös nevével szokás illetni, a melyek Isten kegyelméből mindenütt virágoznak, s a melyekben a mi Olaszországunk is bővelkedik. Ti jól értitek, Tisztelendő Testvéreink, hogy azoknak mily kedveseknek kell előttünk lenniök, és hogy mily bensőleg óhajtjuk, hogy azok megerősödjenek és fejlődjenek. Nemcsak élő szóval tárgyaltunk ezekről ismételten többekkel közületek, valamint ezen művek olaszországi főbb képviselőivel is oly alkalmakkor, midőn személyesen mutatták be nekünk tiszteletük és fiúi szeretetük hódolatát; hanem egyébként is, midőn ezen tárgyra vonatkozólag azon különféle iratokat adtuk vagy jóváhagyásunkkal mások által adattuk ki, melyeket ti már mindannyian ismertek. Igaz, hogy ezen iratok egynémelyike, — amint azt a reánk nézve fájdalmas körülmények megkívánták — inkább oda voltak irányítva, hogy a katholikus köztevékenység gyorsabb haladásának akadályait elhárítsák és kárhoztassanak bizonyos fegyelmezetlen törekvéseket, melyek közös ügyünk súlyos kárára kezdtek jelentkezni. Azért szivünk arra ösztönzött bennünket, hogy mindnyájatokhoz az atyai *) Olasz eredetiből. LITT. CIRC. 1905. 19 4708. sz. X. Pius Pápa apostoli körirata az olasz püspökökhöz a katholikus köztevékenységről*)