Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1904

Index

31 „Omnibus hanc orationem recitantibus, concedimus semel in die indulgentiam 300 dierum, et bis in anno, dummodo ad Sacramenta confessionis ac communionis accederint, indulgentiam plenariam." Ex Aedibus Vaticanis, die 31. Augusti 1903. Pius PP. X. Praesentis concessionis exemplar delatum fűit ad S. Congregationem Indulgentiis Sacrisque Reliquiis praepositam. In quorum fidem etc. Dátum Romae, ex Secretaria eiusdem S. Congregationis, die 4. Septembris 1903. Josephus M. Can. Coselli, Subst. NB. S. Congregatio Indulgentiarum, per Rescriptum diei 5. Septembris 1903, declaravit supra relatas indulgentias esse animabus quoque defunctorum in Purgatorio degentibus applicabiles. Coloczae, 23. Febr. 1904. Többször tapasztalható, hogy a végrendeleteket az előírt alaki kellékek hiánya miatt valamely érdekelt fél panaszára a polgári bíróság teljes joggal semmis és érvénytelennek nyilvánítja. Nehogy tehát t. cz. Papságomnak, főleg azoknak, akiknek nincs alkalmukjogász emberektől tanácsot kérni, vagy kir. közjegyző előtt végrendelkezni, nehogy mondom ezeknek a vagyonuk fölött való lelkiismeretes rendelkezésben legjobb végszándékai a sikertelenség ily veszélyének legyenek kitéve: tanácsosnak látom imitt az 1876: XVI. törvényczikket egész terjedelmében közölni. Sok volna e helyütt minden eshetőséget, mely a végrendeletek készítésénél előállhat külön-külön megmagyarázni. A törvény elég világos arra, hogy mikor valaki teljes testi-lelki épségben akar végrendelkezni (ahogy legtanácsosabb) minden eshetőségre biztos útbaigazítást találhat a törvényben. Csupán csak a végrendeleteknek különösen fontos alakiságait óhajtom itt külön figyelembe ajánlani, valamint a szóbeli végrendelkezésre vonatkozólag valamit megemlíteni. I. Ha a végrendelkező önkezűleg írja és aláírja a végrendeletet, akkor 2 tanú elegendő, akiknek azonban a végrendelet tartalmát ismerniök nem szükséges. A tanúk egyike a következő záradékot vezeti a végrendeletre s e záradékot, miután az kelettel is elláttatott, mindkét tanú aláírja: „Alulírott végrendeleti tanúk ezennel bizonyítjuk, liogy az általunk személyesen ismert N. N. (a-végrendelkező állásának megnevezése) x-i lakos, a mi együttes jelenlétünkben és az általunk értett . . . nyelven kijelentette, mikép ezen saját maga által írt okirat az ő végrendeletét tartalmazza, s hogy ő azt előttünk, a mi együttes jelenlétünkben sajátkezüleg alá is írta; (vagy ha a végrendeletet a végrendelkező előbb már aláírta) ö azt már előbb általa önkezűleg aláírtnak előttünk elismerte. Kelt . . . (két tanú aláírása.)" II. Ha a végrendelkező a végrendeletet nem önkezűleg írta, hanem csak aláírta: akkor négy tanú szükséges, akiknek azonban nem szükséges ismerniök a végrendelet tartalmát. A tanúk egyike a következő záradékot vezeti a végrendeletre és a záradékot kelettel mind a négy tanú aláírja: „Alulírott végrendeleti tanúk ezennel bizonyítjuk, hogy az általunk személyesen ismert N. N. (a végrendelkező állásának megnevezése) x-i lakos, a mi együttes jelenlétünkben s az általunk értett . . . nyelven kijelentette, mikép ezen okirat az ö végrendeletét tartalmazza s azt előttünk, a mi együttes jelenlétünkben aláírta, (vagy ha a végrendeletet előbb már aláírta) melyre nézve előttünk, a mi együttes jelenlétünkben elismerte, hogy ő azt már előzőleg sajátkezüleg aláírta. Kelt . . . (négy tanú aláírása.)" 1256. sz. A_ végrendeletek alaki kellékeiről.