Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1902

Index

— 61 — különösen a kitagadott osztályok javára, ama keresztény felebaráti szeretet új életre keltése által, mely működésének kiváló helyét a népben találja. Ha, Tisztelendő Testvérek! az aratás nem volt bőségesebb, imádjuk az isteni igazságossás titkát és egyúttal fohászkodunk hozzá, hogy könyörüljön azok vakságán, a kikre, sajnos, az Apostolnak félelmet gerjesztő panasza alkalmazható: „E világ istene elvakította a hitetlenek értelmét úgy, hogy nem fényeskedik nekik Krisztus dicsősége, evangéliumának fényessége." (II. Kor. 4, 4.) Abban a mértékben, a mint a katholikus egyház a népek erkölcsi és anyagi javára kifejtette buzgalmát, sajnos, a sötétség eme gyermekei irigykedve támadnak ellene és semmi eszközt nem hagynak megpróbálatlanul, hogy isteni szépségét elhomályosítsák és életet adó s felszabadító működését megbénítsák. Mennyi álokoskodást, mennyi rágalmat használnak! És egyik legnemtelenebb fogásuk az, hogy az Egyházat a tapasztalatlan sokaság és a féltékeny kormány szemében úgy tüntetik föl, mint a tudományok haladásának gátját, a szabadságnak ellenségét, az állam jogainak bitorlóját és mint olyant, mely átnyúl a politika terére; balga vádaskodások, melyek ezerszer ismételtettek és melyek ezerszer megczáfoltattak az észtől, a történelemtől, minden jog- és igazságszerető közös megegyezésétől. Az egyház volna a tudomány és a kultura ellensége ? Az egyház éber őre a kinyilatkoztatott dogmának, de éppen ez az éberség teszi őt a tudomány legérdemesebb előmozdítójává és minden igazi kultura tápláló anyjává. Nem azáltal, hogy a szellem megnyittatik az örök Ige, az összes igazságok legfőbb igazsága és ős alapja, isteni kinyilatkoztatásának befogadására, az ő ismeretei soha és semmi tekintetben nem korlátoztatnak, ellenkezőleg az isteni megismerés körének kisugárzásai az emberi értelemnek állandóan erőt és világosságot fognak adni és őt a legfontosabb kérdésekben bizonytalanságtól, aggodalmaskodástól és tévedéstől megóvni. Különben tizenkilencz százada annak a dicsőségnek, melyet a katholiczizmus magának a tudás minden ágában szerzett, elégséges arra, hogy a hazug állítást megdöntse. Hiszen a katholikus egyházé az érdem, hogy a keresztény bölcseséget elterjesztette és megvédelmezte, mely nélkül a világ még mindig a pogány babona sötétségében és alacsony barbárság állapotában volna; övé az érdem, hogy a régi tudomány és irodalom becses kincseit megőrizte és átszármaztatta, az első iskolákat a nép számára megnyitotta s egyetemeket alapított, melyek ma is fennállanak és a legdúsabb, legtisztább és legdicsőbb irodalomra ösztönzést adott. Az egyház volna a szabadság ellensége ? 0, mennyire eltorzítanak egy fogalmat, mely ezen a néven Istennek egyik legbecsesebb adományát jelöli meg, e helyett azonban arra alkalmaztatik, hogy a visszaélést és féktelenséget igazolja. Ha szabadság alatt minden törvénynek és minden féknek lerázását akarják érteni, hogy az ember azt tehessen, a mit akar, akkor az ily szabadságot természetesen úgy az egyház, mint minden tisztességes ember helyteleníteni fogja; de ha szabadság alatt értik azt az észszerű képességet, hogy könnyen és bőségesen jót cselekedjünk az örök törvény szabványai szerint, a miben éppen az emberhez méltó és a társadalomra előnyös szabadság, akkor ezt senki sem kedveli, bátorítja és oltalmazza jobban az egyháznál. Hiszen az egyház az ő tanítása és működése által az emberiséget megszabadította a rabszolgaság jármától, a mennyiben az emberi egyenlőség és testvériség nagy törvényét hirdette mindenkor, a gyöngék és elnyomottak védelmét az erőseknek túlságos hatalmával szemben magára vállalta, vértanúinak vére árán