Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1902

Index

— 62 — a keresztény lelkiismereti szabadságot megvásárolta, a gyermeknek és a nőnek visszaadta nemes természetük méltóságát és a tiszteletre és igazságosságra való ugyanazon jogokban való részesedését és hatalmasan hozzájárult a népek polgári és politikai szabadságának meghonosításához. Az egyház ragadná magához az állam jogait és nyúlna át a politikai térre ? Ám az egyház tudja és tanítja, hogy isteni Alapítója megparancsolta, hogy adjuk meg a császárnak a mi a császáré, és Istennek a mi Istené, és ezzel szentesítette változhatatlan és folytonos elválasztását a két hatalomnak, melyek mindegyike a maga illő rendjében szuverén és — nagy következményű megkülönböztetés, melynek nagy része volt a keresztény czivilizáczió kifejlődésében. És a szeretet szellemében, mely benne vagyon, távol minden ellenséges szándéktól, csak az a kívánsága, hogy a politikai hatalmak mellé álljon, hogy mindenesetre ugyanazon alany, tudniillik az ember és ugyanazon társadalom tekintetében működjék, de azokon az utakon és azokra a magas czélokra, melyek isteni küldetésének megfelelnek. Ha működését gyanakodás nélkül fogadnák, az egyház a fent említett számtalan előnyöket annál könnyebben idézné elő. Az a föltevés, hogy az egyházat becsvágyó törekvések vezetik, csak régi rágalom, mely az ő hatalmas ellenségeinek ürügyei szolgált arra, hogy elnyomó rendszabályaikat szépítsék, és az elfogalatlanul tekintett történelem bőségesen bizonyítja, hogy az egyház nem hogy túlkapásokat kísérelne meg, inkább isteni Alapítója példájára elég gyakran maga volt túlkapások és igazságtalanságok áldozata, éppen mivel hatalma a gondolatnak és az igazságnak, nem pedig a fegyvernek erejében állott. Ezen és hasonló vádak tehát egyszerűen rosszakaratból származnak. És ebben a romlást hozó és törvénytelen műben a többiek élén halad egy sötét szövetség, melyet a társadalom hosszú évek óta tartogat kebelében mint egy halálthozó betegséget, mely az ő egészségét, termékenységét és életét megmérgezi. Mint a forradalom állandó személyesítése az ellentársadalomnak egy faját alkotja, melynek czélja az elismert társadalom fölött való titkos uralom és melynek létoka az Isten és egyháza ellen való háborúban áll. Nevén se kellene nevezni ezt a társaságot; mert mindnyájan ezekről az ismertető jelekről ráismernek a szabadkőművességre, melyről „Humánum genus" kezdetű, 1884. április 20-án kelt körlevelünkben szólottunk, ismertetvén annak gonosz törekvéseit, hamis tanításait és boldogtalan műveit. Ez a szövetség, mely óriási hálózatban átfogja majdnem az összes nemzeteket és más a titkos szövetségekkel rejtett szálakkal össze van kötve, tagjait az előnyök lépvesszejével édesgeti magához, melyeket nekik szerez, a kormányzókat részint ígéretekkel, részint fenyegetésekkel a maga terveinek nyeri meg és sikerült neki behatolnia az összes társadalmi osztályokba és úgyszólván a jogszerű államban egy láthatatlan és felelőtlen államot alkotnia. „Eltelvén a sátán szellemével, ki — mint az apostol mondja — szükség esetén a világosság angyalává változik át (II. Kor. 11, 14.), emberbaráti czélokat tűz ki, de mindent a titkos szövetség czéljaira aknáz ki és miközben jelenti, hogy nincsenek politikai czéljai, messzemenő tevékenységet gyakorol az állam törvényhozására és közigazgatására; miközben tiszteletet emleget az uralkodó tekintélyek iránt, sőt a vallás iránt ís, végső czél gyanánt (saját szabályzatainak tanúsága szerint) az állami és egyházi tekintély kiirtására törekszik, melyet a szabadság ellenségeinek tart. Most már mind nyilvánvalóbbá lesz, hogy ezen titkos szövetség sugalma-