Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1902

Index

59 Nagy bizalommal voltak ezután a tudományok fokozatos fejlődése iránt és a lefolyt század csakugyan nagy, nem sejtett, csodálatos tudományos haladásokat látott. De válósággal megtermették-e az erkölcsileg megújító gyümölcsöknek azt a bőségét, melyet sokan óhajtottak és vártak! A tudomány föllendülése bizonyára új templomokat nyitott a szellemnek, kibővítette az ember uralmát az anyagi természet fölött és a földi élet ebből százféle előnyt merített. Mindamellett mindnyájan érzik és sokan vallják, hogy a hatás nem felelt meg a várakozásnak. És nem mondhatni mást, ha szemügyre veszi az ember a kedélyek és az erkölcsök állapotát, a bűntettek statisztikáját, az alsó rétegekből fölszálló rejtelmes hirleléseket, a hatalomnak a jog fölött való uralmát. Nem kívánjuk újból szóvá tenni a nyomor martalékává lett tömegeket; elég csak fölületes tekintetet vetni, hogy észrevegyük, hogy nem egészen meghatározható szomorúság nehezedik a lelkekre és mélységes vágyakozás ül a szívekben. Az ember uralkodik az anyagon; de ez nem adhatta neki azt, a mije magának nincs; és a nagy kérdéseket, melyek az ő legfőbb érdekeire vonatkoznak, az emberi tudomány meg nem oldotta; az igazság után, az erény után, a végtelen után való szomjúság nem csillapodott, és a kincsekkel és élvezetekkel gazdagított föld, valamint az életnek megsokasodott kényelme semmikép sem csökkentették a ki nem elégített erkölcsi állapotot. Megvessük-e, elhanyagoljuk-e tehát a Nyugat kultúrájának, a czivilizácziónak és a mérsékelt és észszerű szabadságnak vívmányait ? Korántsem; ellenkezőleg kell, hogy azokat irányítsuk, előmozdítsuk és megbecsüljük mint becses tőkét, tekintve, hogy azok mindmegannyi természettől fogva jó, magától Istentől az embercsalád nagy hasznára rendelt eszközök. Azok használatánál azonban szem előtt kell tartanunk a Teremtő szándékát és arról gondoskodnunk, hogy azok sohasem legyenek híján a vallásos elemnek, mert ebben rejlik az erő, mely őket élteti és méltó gyümölcsökkel ellátja. De ebben van a probléma megoldásának titka. Ha egy szerves lény elcsenevészedik, pusztulásnak indul; ez attól van, hogy eltűnnek azok az okok, melyek neki alakot és létet adtak és kétségtelen, hogy új egészséghez és virágzásra csak úgy jut, ha ugvanazon okok éltető befolyásai alá visszakerül. Már most abban az őrült kísérletében, hogy Istentől elszakadjon, a polgári társadalom elvetette a természetfölöttit és az isteni kinyilatkoztatást és igy elvonta magát a kereszténység éltető működésétől, azaz a rend legszilárdabb biztosítékától, a testvériség leghatalmasabb kötelékétől, a személyi és társadalmi erények kiapadhatatlan forrásától; és ettől az eszeveszett elszakadástól ered a gyakorlati életben való felfordulás. Tehát az eltévelyedett társadalomnak vissza kell térnie a kereszténység keblébe, ha törődik a saját jólétével, nyugalmával, üdvösségével. A mint a kereszténység nem jut be egy lélekbe sem a nélkül, hogy azt jobbá ne tenné, úgy az állam közéletébe sem hatol bele a nélkül, hogy az állami rendet ne szilárdítaná. A gondviselő, bölcs, végtelenül jó és igazságos Istennek eszméjével a lelkiismeretbe a kötelesség érzetét ülteti, megédesíti a szenvedéseket, csitítja a haragot, hősiességet éleszt. Ha a kereszténység a pogány népeket átalakította és ez az átalakulás valóságos feltámadás volt a halálból az életre, úgy, hogy a kereszténység terjedésével a barbárság hanyatlása karöltve járt, arra is képes lesz, hogy a hitetlenség borzasztó megrázkódtatásai után a mai államokat és népeket visszavezesse a rendhez és azokat ebben megszilárdítsa. De ezzel nem mondottunk mindent; a kereszténységhez való visszatérés nem