Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1902

Index

— 57 — földi élvezetet fog keresni az élet örömeinek és kényelmeinek sokaságában és egyre erősíteni fogja a szórakozások utáni mohóságát, tekintet nélkül az igazságra, és ebben az igyekezetben szenvedélyes törekvéseket fog kifejteni és kész lesz erőszakos módon is érvényesíteni azokat, és végül a törvények és a nyilvános tekintély megvetését és az erkölcsök általános zabolátlanságát fogja előidézni, mely a czivilizáczió igazi felbomlását vonja maga után. Túlozzuk talán a fájdalmas zűrzavarnak szomorú következményeit ? Sajnos a kézzelfogható valóság, igazolja fejtegetésünket, és ha nem következik be idejében a javulás, akkor csakugyan meginog az állami együttélés alapja, minthogy maguk a jog és az örök erkölcsi törvény legfőbb elvei is sarkukból kiforgattatnak. Egyáltalán súlyosan szenvedniük kellett a társadalom teste összes részeinek, kezdve a családon: mert a világiasított állam, nem véve figyelembe hatalmának sem határait, sem lényeges czéljait, a házassági köteléket megszentségtelenítő azáltal, hogy megfosztotta vallásos jellegétől; a mennyire rajta állott, a gyermekek nevelésénél belenyúlt a szülők természetes jogába és némely helyütt aláásta a házasság szilárd fennállását a felbontás boldogtalan szabadságának törvényes szentesítése által. Kiki látja, minők ennek a gyümölcsei, a mennyiben az egyedül nemtelen szenvedélyekből létrejött és ezért rövid időn felbontott vagy tragikus módon végződő avagy botrányos hűtlenségbe fajuló házasságok esetei minden képzeletet túlhaladó módon megsokasodnak, nem is szólva az ártatlan, elhanyagolt, vagy a szülők rossz példájától és a hivatalosan világiasított állam által nekik nyújtott méregtől megrontott gyermekekről. És a családdal odavész a társadalmi és politikai rend, főkép az új tanoktól, melyek az államhatalom fontos fogalmát e hatalom eredetének meghamisítása által eltorzították. Válóban, elfogadva azt, hogy a kormányok tekintélye alakilag a sokaság hozzájárulásából és nem Istentől, mint minden hatalom legfőbb és örök elvéből ered, akkor az alattvalók személyében elveszti legfönségesebb jellegét és mesterséges tekintélylyé fajul, mely oly ingatag és változékony alapra támaszkodik, a minő épen az emberi akarat. És vájjon nem venni-e észre ennek hatásait az állami törvényekben is, melyek vajmi gyakran a helyett, hogy irott jog volnának, csupán csak egy politikai párt számbeli erejét és túlhatalmas akaratát mutatják? Éppen ezért hízelegnek a tömeg féktelen vágyainak és megeresztik a nép szenvedélyeinek fékét, ha mindjárt zavarják is a polgárok nyugodt tevékenységét, azzal a föntartással. hogy a végső esetekben erőszakos és véres elnyomó rendszabályokhoz nyúlnak. Éppen így, miután visszautasították a keresztény befolyást, melynek természettől fogva van az az ereje, hogy a népeket testvérekké teszi és mintegy nagy családba gyűjti össze, lassankint a nemzetközi viszonyokban az önzésnek és a féltékenykedésnek oly rendszere jutott uralomra, melynek következtében a nemzetek egymásra, ha nem is irigységgel, de láthatólag versengő bizalmatlansággal tekintettek. Ezért vállalkozásaiknál könnyen kísértésbe jönnek, hogy az erkölcsösség és igazságosság magasztos fogalmát és a gyöngének és elnyomottnak védelmét elfeledjék, a mennyiben ama vágyódásukban, hogy a nemzeti gazdagságot korlátlanul szaporítsák, csak a kedvező alkalomra és a haszonra, a véghez vitt tények sikerére és szerencsés elintézésére tekintenek, biztosak lévén, hogy senki sem fogja őket a jog tiszteletére szorítani. Ezek szomorú jelek, melyek az anyagi hatalmat, mint a világ legfőbb törvényét szentesítik; innét a hadi készülődések mind nagyobb és mérhetetlen növekedése, vagy az a fegyveres béke, mely sok tekintetben a háború legvészesebb hatásaitól nem különbözik.