Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1902

Index

— 53 — XIII. Tisztelendő Testvérek! Üdvöt és apostoli áldást! Miután elértük apostoli hivatalunk 25. esztendejét, Magunk is csodálkozván a nehéz és szakadatlan gondok közepette megtett ut fölött, önként érthetőleg arra indíttatunk, hogy gondolatainkat a jó Istenhez emel jük, a ki annyi sok jótéteménye között a pápaságnak oly nagy tartamát kivánta Nekünk adni, melyre alig van példa a történelemben. Szálljon föl tehát mindnyájunk Atyjához, O hozzá, a ki kezében tartja az élet titkait, mint igazi szívbeli szükséglet a hála hymnusza. Emberi elme képtelen arra, hogy teljesen belásson az ennyire előhaladott és semmikép sem remélt életkorra vonatkozó isteni szándékába és Mi itt csak hallgatva imádhatjuk; de egyet jól tudunk, és ez az, hogy ha Neki tetszett és még tetszik ezt a mi létünket megtartani. Nekünk legfőbb kötelességünk lesz, hogy szeplőtelen jegyese, az egyház javára és gyarapodására éljünk és meg ne ijedjünk a gondoktól és fáradalmaktól, hanem erőinknek ezt az utolsó maradékát is neki szenteljük. A köteles hálát ekként leróván Atyánk iránt, ki a mennyekben vagyon és a kinek legyen tisztelet és dicsőség mindörökké, megelégedésünkre szolgál, hogy gondolatainkkal és szavainkkal Hozzátok fordulhatunk, Tisztelendő Testvérek! kiket a Szentlélek meghívott, hogy Jézus Krisztus nyájának kiváló részeit vezessétek, és éppen ezáltal Velünk együtt részt vegyetek a pásztori hivatal küzdelmeiben és diadalaiban, fájdalmaiban és örömeiben. Emlékezetünkből soha el nem fognak tűnni a vallásos odaadás sokféle és dicső bizonyságai, melyeket pápaságunk folyamán Nekünk adtatok és szerető versenyben a jelen alkalommal megújítottatok. Szorosan egybekötettvén veletek hivatali kötelességből úgy, mint atyai vonzalomból, kiválóan kellemesek Nekünk a Ti hódolatotoknak eme tanúságai, nem annyira személyünk tekintetében, mint inkább azon magas jelentőség következtében, melyet azok nyernek mint jelei a ragaszkodásnak ezen apostoli Szék, a katholikus világ minden többi püspöki székeinek magva és központja iránt. Ha valaha szükséges volt, hogy az egyház összes hierarchiai fokozatai féltékenyen megőrizzék az egységet kölcsönös szeretetben, a gondolatok és szándékok tökéletes egyenlőségében, úgy, hogy csak egy szivet és egy lelket alkossanak, akkor ez a jelen időben a legeslegszükségesebb. Csakugyan, ki ne tudná, hogy az ellenséges erőknek mily szélesen elterjedt összeesküvése dolgozik manapság azon, hogy Jézus Krisztus nagy művét ledöntse és megsemmisítse azáltal, hogy határt nem ismerő makacssággal elpusztítani igyekszik az értelmi rendben a mennyei tanok kincsét, és az erkölcsi rendben aláásni a legszentebb és legüdvösebb intézményeket? De Ti magatok e dolgokat naponkint szemmel látjátok; hiszen ismételten nyilvánítottátok Előttünk aggodalmaitokat és gondjaitokat és felpanaszoltátok az előítéletek, hamis rendszerek és tévedések tömegét, melyek akadálytalanul terjesztetnek a népsokaságban. Mennyi kísértés fenyegeti mindenütt a hivő lelkeket! Mennyi akadálylyal igyekeznek nap, nap után az egyház jótékony működését gyöngíteni és lehetőleg tönkre tenni! LITT. CIRC. 1902. 3232. sz. Szentséges Atyánknak, XIII. Leó pápának körlevele az igaz vallás követéséről.