Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1902

Index

42 — Rssmis Ordinariis committitur officium, ut praesentis decreti notitiam ad suum cfuisque populum pervenire faciat. Dátum Romae ex aedibus eiusdem S. Congnis die 18. Augusti 1893. Pro Emmo Card. Praefecto. f F. Augustinus Achiep. Larissen. Aloisius Veccia Secretarius. Coloczae, 16. april 1902. 1801. sz. Az alapítványozott szent misek lelkészi és kántortanítói jövedelmei községi adóval nem terhelhetők meg. Másolat. — 2514./1901. K. szám. Ő Felsége a király nevében a magyar királyi közigazgatási biróság Holtzinger József plébánosnak a baracskai róm. kath. plébániai hivatal képviseletében a hitközségi »alapítványozott szent misék« pénztára terhére az 1893. esztendőtől 1899.-ig terjedőleg kivetett és beszedett 170 korona 6 fillér és a „Kegyes alapítványok" pénztára terhére hasonló alapon és módon kivetett és beszedett 42 korona 70 fillérre rúgó községi pótadók visszatérítése s az alapítványoknak és alapoknak a további pótadók fizetése alól leendő felmentése tárgyában a vármegye közigazgatási bizottsága által 1901. évi január hó 5-ről 6620/900. szám alatt hozott határozat ellen benyújtott bírósági panaszát, melyet a közigazgatási bizottság elnöke előbb 1901. évi február 27-ről 795. szám alatt, újabban pedig a 684/901. számú bírósági meghagyásnak megfelelően -— 1901. évi szeptemben hó 30-ról 4672. szám alatt ide felterjesztett — az 1896. évi XXVI. törvényczikk 34. §-ában reá ruházott jogánál fogva 1901. évi deczember hó 17. napján tartott nyilvános ülésében irásbelileg tárgyalván a felett, az iratokban foglaltak megvizsgálása után a következő ítéletet hozta: A magyar királyi közigazgatási biróság a panasznak részben helyet adva, Baracska községet az alapítványozott szentmisék pénztárára 1893-tól 1899-ig terjedőleg kivetett és 1899-ben be is fizetett 170 korona 6 fillér pótadóból 97 korona 94 fillérnek a Holtzinger József róm. kath. plébános és ugyanabból 19 korona 90 fillérnek a kántor (egyszersmind iskola tanító) kezeihez 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett leendő visszafizetésére kötelezi s egyszersmind kimondja, hogy a nevezettek az alapitványott szent misék pénztárából élvezett jövedelmeik után községi pótadóval nem terhelhetők meg. Ezekkel szemben a biróság a panaszlónak az alapítványozott szentmisék pénztárát érintő összes többi kéréseit, valamint a kegyes alapítványok pénztára részéről támasztott igényét is elutasítja. — Indokok: Az ítéletnek a panaszló plébános és a kántortanító részére viszszatéríteni rendelt pótadó összegekre és a nevezetteknek jövendőbeli pótadómentességére vonatkozó intézkedései abban találják indokolásukat, hogy a biróság által elrendelt és törvényszerüleg végrehajott bizonyítási eljárás adatai szerint az Ítéletben kitett összegeknek megfelelő jövedelem — mely után a pótadó alapját képező állami adó kivettetett — a plébános illetőleg a kántortanító javadalmának kiegészítő részét képezi, — az 1886. évi XXII. t. cz. 138. §-a értelmében pedig a lelkészek és a tanítók javadalmaiktól, illetve hivatalok után járó illetményeiktől községi pótadót fizetni nem tartoznak. A mi az ítéletnek az alapítványozott szent misék pénztárát tárgyazó további, valamint a kegyes alapítványokra vonatkozó elutasító-rendelkezéseit illeti: ezeknek indoka azon körülményben rejlik, hogy az 1886. évi XXII. törvényczikk, melynek alapján a községi pótadók kivetése és beszedése körül felmerülhető vitás kérdések egyedül bírálhatók meg és dönthetik el: községi pótadómentességet sem a hitközségi gondnok, sem a harangozó, sem a templom, sem pedig végre a szobrok és keresztek fentartására szolgáló kegyes alapítványok javára nem biztosít — azt