Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1896

Index

— 81 — sága bíróilag felbontódig, az ennek folytán érvényét vesztett megegyezés később akkor sem éled fel, ha a felek újra luizasságot kötnek egymással. A m. kir. belügyminiszter 1896. évi február 7-én 5175. szám alatt kelt határozata. S. sz. kir. város polgármesterének. F. J. 27 éves ág. ev. vallású és P. M. 21 éves róm. kath. vallású s—i lakosok, házasulok születendő gyermekeik vallása iránt czimed előtt 1895. évi okt. hó 6-án az 1894. évi XXXII. t.-cz. 1. §-a alapján oly értelmű megjegyzésre léptek, hogy gyermekeik valamennyien az anya vallását kövessék. Később ezt a megegyezést meg­bánva, az iránt folyamodtak czimedliez, hogy a megegyezést semmisítse meg és engedtessék meg nekik, hogy születendő gyermekeik nemük szerint kövessék szülőik vallását. Czimed ezen kérelmet elutasította és a megegyezés visszavonásáról közokirat felvételét megtagadta, mert az 1894. évi XXXII. t.-cz. 8. §-a szerint különböző vallásfelekezetekhez tartozó házasu­lok között létrejött megegyezés csakis az esetben változtatható meg, ha a különböző vallású felek közül valamelyik fél a másik házastárs vallására tér át, ugy hogy a házasság egyval­lásúak házasságává válik. Czimed ezen határozatát a feleknek hozzám intézett felebbezése folytán a vallás- és közoktatásügyi és igazságügyi miniszter urak véleményének kikérése mellett felülvizsgálván, a határozatot megváltoztatom és czimedet utasítom. hogy a megegyezés visszavonásáról az 1894. évi XXXII. t.-czikkben és a vallás- és közoktatásügyi, igazságügyi és belügyi minisz­tereknek 1895. évi 1674. V. K. eln. számú rendeletében megállapított alakszerűségeknek megfelelőleg a megegyezés visszavonásáról közokiratot vegyen fel és annak hiteles másolatát az idézett kormányrendelet első bekezdésében emiitett módon szolgáltassa ki. Kétségtelen ugyanis, hogy a gyermekek vallására nézve kötött megegyezés a házas­ság megkötése előtt érvényre nem juthat, érvényesülése tehát csak a házasságkötés idő­pontjával kezdődik, a miből következik, hogy az 1894. évi XXXII. t.-cz. 1. §-ában emiitett „egyszersmindenkorra", továbbá a törvény 3. §-ában előforduló ..később" kifejezések csak a házasság megkötését követő időre vonatkozhatnak. Az 1894. évi XXXII. t.-cz. 1. §-ában az „egyszersmindenkorra" szó azt jelenti, hogy a házasság egész tartamára, az abból származó összes gyermekekre szól a megegyezés. Ez a szó nem azt jelenti, hogy csak egyszer lehet megegyezni, hanem azt, hogy az egyszeri megegyezés kiterjed a házasság egész tartamára az abból származó összes gyermekekre. Ebből a szóból tehát nem lehet azt a következtetést levonni, mintha a házasulok közt csak egyszer történhetnék ily megegyezés, mely mindenkorra szól. Az 1. §. egyáltalában nem szól a kiegyezés megváltoztathatlanságáról. Erről a 3. §-ban intézkedik a törvény, de ott is a rendszerinti esetet, vagyis a házasság tartama alatti megváltoztathatlanság esetét szabá­lyozza. Ha a kiegyezés megváltozhatlansága mint általános szabály a törvény 1. §-ából következnék és a 3. §. az 1. §-hoz a kivétel viszonyában állana, akkor a házasulok meg­egyezésüket még akkor sem változtathatnák meg, ha ők a házasságkötés előtt egyvallá­suakká válnak. Ez a következtetés pedig már csakugyan meg nem állhat. A dolog valóban úgy áll, hogy a megegyezés az 1. §. értelmében a házasság idejére és esetére vagy feltételezése mellett köttetik és ehhez képest csak a házasság megkötése idejében és esetében válik hatályossá. Ebből az alaptételből következik, hogy : a) a megegyezés egyáltalán nem válik hatályossá, ha a felek között házasság nem jön létre ; b) hogy a megegyezés törvényes feltétele, t. i. a törvényben előirt valláskülönbség 8* ,

Next

/
Thumbnails
Contents