Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1893

Index

— 57 nosság álljon be, mely jelenleg csak a katholikus és a többi bevett'- ker. vallások között létezik, tehát a zsidó vallásról a keresztény hitre, a ker. hitről a zsidó vallásra való áttérést az 1868. 53. t. ez. szerint szabályozni, ily törvénybe bele nem egyezhetünk. IV. A vallás szabad gyakorlata. Hitelt érdemlő értesítések szerint ezen javaslat által nálunk „nem az amerikai értelemben vett vallásszabadság van kontemplálva, hanem biztosítása a szabad vallásgyakorlatnak minden vallási szövetkezet és szekta számára, bármikor keletkezett is az, ugy hogy e szabadelvű eltűrés és a reczepczió között óriási különbség van." A miből következik, hogy e javaslat eszméje nem a bevett vallások rendszerének megdöntésére, mint inkább ezeknek fenntartása mellett, a tűrt vallások meghonosítására vonatkozik. Elvileg tekintve e szándékot, kivitelében bármennyire is korlátozó legyen majd a törteknek nyilvánítandó vallásokra nézve, magában fogja hordani csiráját az amerikai rendszernek, a melynek kifejlését az esetre, ha a mostani megállapodott vallásközi állapotainkon rést ütünk, meggátolni alig álland valakinek hatalmában. Az elvek ugyanis erősebbek az embereknél. Pedig amerikai rendszerre gondolnak mindazok, a kiknek most a vallás szabad gyakorlatára vonatkozó javaslat már első megjelenésében tetszik, csakhogy ezek azt általános vallásszabadságnak nevezik s az államnak az egyháztól való teljes elválasztását értik alatta. Nem titkolhatjuk el e javaslat feletti aggodalmainkat és előre is jelezzük azt a különbséget, mely az önmagában vett vallás szabad gyakorlata és az általános vallásszabadság között létezik hazánkra való tekintetben. A különbség lényeges, mit azonnal észreveszünk, ha a nálunk tényleg létező vallási állapotokat a hazai jog szempontjából tekintjük és összehasonlítjuk azzal, a mit a korlátlan testületi vallásszabadság jelent. Nálunk ez köztudomásu tény, vallását, egyéni hitét manap mindenki szabadon gyakorolhatja, de testületi jogokkal csak a kiszabott határok között, u. n. bevett vallások keretében. Ezek száma öt. a hatodik a zsidó vallás autonomikus jogokkal. A kik ezeken kívül vannak pl. a nazarénusok, anabaptisták, anglikánusok stb. azokat az állam testületi jog szempontjából egyszerűen nem létezőknek tekinti, mint akár a rationálistákat vagy az u. n. hitfelekezet-, helyesebben vallásnélkülieket. Azonban ez a korlátozás is nem az egyénre, hanem a vallási testületre vonatkozik. A mi az egyént illeti, e tekintetben oly korlátlan vallás- és gondolatszabadság uralkodik nálunk, hogy erre nézve sem lehet valami kívánni valója senkinek. Tehát nálunk az egyén számára vallási szabadságot követelni s ezen a ezimen a szabad vallásgyakorlatról még törvényt is alkotni akarni, véleményünk szerint fölösleges. Az egyén nálunk korlátozva nincsen, de igen a vallási társulatok mint egész Európában. Ez az állapot nálunk hosszú történeti fejlődésnek a s/.üleménve. hasonló más európai államok fejlődéseihez, a minek folyománya reczipiált vallások rendszere. Elmondhatjuk, hogy közjogi vallási állapotaink a türelem szempontjából olyanok, mint talán egy európai államban sem. Az egyén vallásilag szabad, a vallási testületekből pedig annyi van bevéve s oly jogoknak örvend, a mennyit egy történeti múlttal bíró ország az emberi laxismusnak csak engedhet.