Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1893

Index

— 58 — Már ezen közjogi állapoton a szándékolt javaslat az által, ha minden vallási szövetkezet és szekta számára bármikor keletkezett is, szabad vallásgyakorlatot, hacsak a tűrt vallás értelmében is biztosítana, rést ütne és útját készítené a korlátlan testületi vallásszabadságnak, mely a bevett és tűrt vallás között különbséget nem ismer. Nem téveszthető szem elől, hogy a vallási sokféleség, mely atomizálja a polgárokat a köz- és magánéletben, bomlasztólag hat az államra. Azért a jól constituált állani semmitől sem áll oly távol, mint területén a korlátlan vallásszabadság meghonosításától, mint a vallási testületeknek korlátlan számban való elismerésétől s felette főbenjáró okoknak kell felmerülniük, hogy előbbi állapotán csak némileg is változtasson. Mert az egész nemzet életére, jellemére, jövőjére kiható ilyetén kérdésben sem elhamarkodni, sem utópiák után indulni nem tanácsos. V. A polgári házasság. Végre áttérünk az utolsó javaslatra, mely bár csak elvileg jeleztetett, mégis a többi egyházpolitikai javaslathoz viszonyítva erősebb háborgást idézett fel a közhangulatban s ez a polgári házasság. Az eddig fejtegetett és ellenzett javaslatok közül mindegyik bir jelentőséggel és suiylyal, mindegyik directe és indirecte a vallásba ütközik s a hazának jól felfogott érdekeivel ellenkezik, de mindjárt első tekintetre egyik sem olyan szembetünőleg. minta polgári házasság. Már puszta elvi jelzésére is a javaslatnak érezte mindenki, hogy ebben egy, a vallási közérzületet mélyen sértő, a hazai szükségletekben épen nem gyökeredző intézkedésről van szó. A tulajdonképeni polgári házasság ugyanis nemcsak hogy érinti, de egyenesen sérti a ker. házasságra vonatkozó hitelveinket s nem lehet oly állami szempont és állami szükséglet, ami ilyen vallásellenes áldozatot kivánna hazánkban. A miniszterelnök ur az országgyűlésen igy nyilatkozott: „az egyházpolitikai kérdések negyedikére, a családjog kiegészítő részét képező házassági jogra nézve az újonnan alakult kormány immár azon helyzetben volt, hogy a házassági jog alapelveire és ezek közt a kötelező polgári házasságra nézve is egyhangú megállapodásra juthatott, minélfogva legfelsőbb elhatározást eszközölt ki annak elvi kijelentésére, hogy a házassági jogra vonatkozólag kidolgozandó és már munkába vet törvényjavaslat a minden állampolgárok közt kötendő házassági viszonyból eredő jogi kérdések feletti általános állami bíráskodás és a kötelező polgári házasság alapelvei alapján dolgoztassék ki." Ezekre vonatkozólag megjegyezzük, hogy bár ez országnak polgárai mind egy hazának fiai, de nem egyszersmind ugyanazon egy Egyháznak vagy felekezetnek tagjai is, amiért ligyelembe kérjük vétetni, hogy a vallási hitelvek különböző volta miatt vallási ügyekben mindnyájunkra egyenlő mérték nem alkalmazható s ép azért maga az elvi kijelentés elég okot szolgáltat arra, hogy mi, tisztelettel alólirottak, mint kilencz millió kath. hivőnek isteni jog szerinti főpásztorai és illetékes képviselői a kidolgozandó javaslattal szemben már most is a leghatározottabb állást foglaljuk és azt ellenezzük, mert bármely részletei lennének a kötelező polgári házasság alapelvei alapján kidolgozott házassági jognak, az mindenkor nyílt ellenmondásban fog állani a kath. egyháznak a házasságról vallott tanával. A polgári házasság alapelvei ugyanis oly mélyen nyúlnak be a dogmába, hogy a házasságot, egyszerűen kiveszik az egyház kezéből, tehát teljesen enerválják és tényleg tagadják mindazt, a mit a kath. egyház a házasságról vall és törvényeivel szabályoz.