Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1893

Index

— 54 — kedés megfosztja a kath. hivőt jogosult és elidegeníthetetlen szabadságától, hogy szentegyházának hitelveit s törvényét életének egyik legfontosabb cselekményében követhesse. Nm. M.! ugy véljük, nem szükséges ezek után még bővebben vázolni, mily nagy sérelmet ejt az 1868. 53. t.-cz. s a febr. rendelet szentegyházunk s híveinek alkotmanyilag biztosított jogain. S mi e sulvos sérelemmel szemben jelen viszonyaink között csak azt kívánjuk, adassék meg Magyarország katholikus híveinek a szabadság, hogy szent István honalkotó királyunktól drága örökségkép nyert szent vallásuk, hitelveik szerint élhessenek, valamint életük minden viszonyában, ugy az élet egyik legfontosabb pillanatában is. midőn a házasság szentségének frigyére kelnek, legyen sértetlen szabadságuk más vallású hitvestársukkal elhatározni, hogy gyermekeik mind a kath. hitvallásban neveltessenek: s azért kívánjuk, hogy az 1890. febr. 26-iki rendelet hatályon kívül helyeztessék, az 1868-iki 53. t. cz. pedig akként módosittassék, hogy a vegyes házasságokból származó gyermekek vallásának meghatározása a szülőkre hagyassék. E kívánalmunk, a hazánkban tényleg fenálló jogviszonyokkal szemben sem ütközik nehézségbe s azért annál biztosabban remélhetik a katholikusok, hogy e vallási sérelem hitelveinknek megfelelőleg megszüntettetik, mert ezt a kérdést reánk nézve csak a kath. vallás hitelvei s a kath. szülők természeti joga és lelkiismerete döntheti el s az államnak e kérdésnél nem lehet s nincs más tenni valója, mint arról gondoskodni, hogyha más vallásuaknak megengedi, hogy hitel ;eik szerint élhessenek, ugyanez a jog a katholikusoknak is biztosittassék. Ezen jog és szabadság megvédelmezése illeti meg az államot, de nem az, hogy ő állítson fel külön kritériumokat a felmerülő vallási kérdések elbírálására. Ezen a mértéken tulrnent a februári rendelet s azért természetesen zavart, bonyodalmat kellett előidéznie. S annak daczára, hogy a magas kormány illetékes tagja a képviselőházban nyíltan elismerte, hogy e rendelet által a kath. lelkészek hivatalos kötelességeikkel összeütközésbe jöttek, még ma is fennáll, sőt annak alapján a kath. lelkészek közül többen zaklatásoknak és büntetéseknek vannak kitéve. E bajból jelen viszonyok között csak egy módon lehet menekülni, ha t. i. az 1868. t. cz. a szülők lelkiismereti szabadságának megfelelően revideáltatok vagy kellően értelmezted k. Így kellett volna ezt a czikkelyt már eredetileg is az akkori kormány felfogásához képest megalkotni, mert míg ez a többi bevett hitfelekezetek hitelveit nem sértette volna, addig a katholikusoknak is lehetségessé tette volna, hogy hitelveik szerint éljenek. Hogy a felmerült vitás kérdésnek ilyetén megoldását nem elfogultság, hanem csak a jogosult kath. hitelvi szempont javasolja, azt nem nehéz bebizonyítani. Világos dolog ugyanis, hogy az anyakönyvi bejegyzés csak egyszerű folyománya a vallási testülethez való tartozásnak s bármely vallási testület csak azt írhatja be anyakönyvébe, a ki hozzá tagul csatlakozott. Minthogy pedig a febr. rendelet az anyakönyvi bejegyzés iránt intézkedett, sérelmes vagy nem sérelmes voltának a kritériumát csakis az egyes vallási testületek azon tana képezheti, mely a tagfelvételt körülírja. A polgári törvény senkit sem irhát tagul a kath. egyházba vagy bármely vallási testületbe, ha azt az illető vallási testület a maga tanai szerint tagjának nem tekintheti. i