Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1893

Index

— 55 — Nem akarunk hosszabban e ponttal foglalkozni, hisz a három évi kimerítő nyilvános és hivatalos tárgyalás folytán ez annyira világos lett. hogy már maga a kormányelnök ur programmjában az 1868. évi 53. t.-cz. azon rendelkezéseit, melyek a szülőket jogaikban akadályozzák, hatályon kivül helyezni ígérte, a mi mindenesetre competens ítélet a 12. §. jogi értékéről. Mi katholikusok a katholikus egyház számára nem kérünk jogot és igazságot olyképen, mintha ezáltal más vallásnak a sérelmét óhajtanok: ellenkezőleg mi oly intézkedést, illetve az 1868-iki törvénynek olyatén módosítását kívánjuk, mely a bevett vallásoknak sem hitelveit sem az állam által nyújtott jogait nem sérti. Az ősi vallás követőinek ezen kívánalma ellen a hazában bevett keresztény felekezeteknek kifogása nem lehet s ha igen, akkor azok hitelveiken felül s azok ellenére kívánnak valamit, amit egy, a pártok felett álló hatalom végrehajtani nem, de visszautasítani van hivatva. Nálunk katholikusoknál ugyanis a szerint, a mint a jegyesek leendő gyermekeik vallási neveltetése iránt határoznak, irányul egész eljárásunk, s eszerint a jegyesek lelkiismereti szabadságához van szabva ténykedésünk a vegyes házasságok körül. Ország-világ tudja, hogy ha a jegyesek gyermekeik kath. neveltetését megígérik, solemnis assistentiában részesülnek: ha nem ígérik meg—van passiva assistentia: ha pedig ezzel sem elégednek meg, akkor a protestáns pásztor előtt kötött házasságukat is érvényesnek tartjuk. A miből következik, hogy a jegyesek, a mint a mi részünkre határozhatnak, éppen ugy elhatározhatják azt is, hogy születendő összes gyermekeiket a prot. vallású jegyes vallásában fogják nevelni. Tőlük függ. S habár a jegyesek elhatározása nem okvetlenül nekünk szól, mi mégis gyermekeik vallása és nevelése iránt való szabad elhatározásukat a törvénybe igtatni kívánjuk, mert tisztán áll előttünk az, hogy csak ily módón biztosithatjuk híveink jogosult szabadságát kath. hitünk követésében. Midőn tehát a mult évben a főrendiház jul. 4-iki ülésén az a javaslat tétetett részünkről, hogy „az 1868-iki törvény okvetlenül megváltoztatandó, vagy oly értelemben magyarázandó és alkalmazandó, hogy annak 12. szakasza nem imperativ, nem cogens, hanem csak declarativ, mint akárhány más törvény: vagyis, hogy a szülők nem kényszeríthetők gyermekeiket a jelzett szakaszban kimondott elv szerint nevelni" oly expediens ajánltatott, mely inig a katholikusoknak módot nyújt vallásuk szerint élhetni, sem a bevett vallások hitelveit, sem az állam által nekik nyújtott jogokat nem sérti. S ép azért újra kérjük a magas kormányt, méltóztassék saját hatáskörében a febr. rendelet visszavonása, a törvényhozás utján pedig az iránt intézkedni, hogy az 1868. évi 53. t. ez. 12. §-a hatályon kívül helyeztessék illetve javaslatunk szerint értei meztessék. II. A polgári anyakönyvek. Nem vonjuk kétségbe, hogy az államnak joga van a születésekről, halálozásokról és házasságokról a saját közegei által polgári anyakönyvet vezettetni: de sokszor valamint ezen s egyéb fontos ügyekben szerintünk nem a quid iuris, hanem a quid cousilii irányadó. Polgári szempontból ez az intézkedés teljesen szükségtelen, felesleges. Hiszen a polgári anyakönyvekből ugyanazt tudja meg az állam ezután is, amit eddig az egyházi anya-