Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1893

Index

tást tesz az uj egyházpolitikai prograriim és a febr. rendelet között, a négy reform kérdés s magyar hazánk történeti fejleményei s tényleges szükségletei között. Ónként tolul fel a kérdés: ha az a 68-iki törvény a kormány beismerése szerint a szülők jogát sérti, miért nem módosittatik az egyedül? És ha az, mint egyúttal a kath. vallás hitelveivel ellenkező, hatályon kívül helyeztetik, miért kerestetik helyette kompenzáczió, miért hozatnak vele kapcsolatban oly főbenjáró más reformok, a melyek egyikére is a nagy nemzetek bármelyike csak válságos körülmények között, hosszú küzdelem után és nehezen határozta el magát? Ezek a kérdések bennünket is, a magyar kath. egyház főpásztorait foglalkoztattak 1892. évi decz. 15-én tartott konferencziánkon s tekintetbe vévén ugy vallásunk elveit, mint hazánk jól felfogott érdekeit és a szanálandó bajok természetét: a programmba felvett négy egyházpolitikai reformjavaslatot, már elvi kijelentésökben is ugy vallásunk mint hazánk érdekeire nézve károsnak találtuk. I. A vegyes házasságokból származó gyermekek vallási hovatartozása. Mielőtt a négy uj javaslat taglalásához fognánk, legyen szabad annál a kérdésnél megállapodnunk, amely jelenlegi vallási súrlódásainknak forrását képezi: a februári rendeletnél. Ez a tulajdonképeni napi kérdés, a melynek megoldása közszükségletet képez s a mely a mint minden más kérdéstől függetlenül támadt, ugy most is függetlenül létező az uj programúi négy javaslatától. A ki azon komoly törekvéstől van áthatva, hogy az állam érdekeinek biztosítása mellett, a vallásos nyugalom és béke hazánkban visszaállittassék, annak minden előtt ezen egy régi kérdést kell tisztába hoznia. A februári rendelet tisztán vallási kérdésben intézkedik, a vegyes házasságokból származó gyermekek vallási hovátartozásáról; mert eltekintve attól, hogy az anyakönyvezés, a melyre ama rendelet vonatkozik, csak folyománya a hitvalláshoz való tartozásnak, ugyanazon rendelet egyenesen azon czélból bocsáttatott közre, hogy az 1868. évi 53. törv.czikk, mint imperativ és cogens törvénynek érvény szereztessék. Ugy az 1868. 53. t.czikk mint a februári rendelet, mely az 1868-iki törvény érdekében adatott ki, már magában véve mint tisztán vallási kérdésben intézkedő törvény és rendelet túllépett az állami hatalomnak általunk azért is tisztelt, inert Istentől eredett jogkörén, és sérelmes szentegyházunkra nézve. De súlyos az a sérelem is, a melyet ama rendelet és törvény concret intézkedése ejt szentegyházunknak és híveinknek alkotmányilag biztosított jogán. Legyen szabad a sérelmet a következő rövid öszletezésben vázolni. A kath. anyaszentegyház a vegyes házasságot sohasem helyeselte, sőt mindenkoron ellenezte, s megakadályozni törekedett, s csakis fontos okokból s hitelveit biztosító meghatározott feltételek alatt engedi meg azt, a mely feltételek egyike, hogy vegyes házasságokból származó mindkét nembeli gyermekek a kath. hitben neveltessennek. E feltételektől el nem állhat; csak e feltételek mellett engedi meg s áldja meg híveinek vegyes házasságát. S ép azért azon kath. hivő, ki az egyház által követelt, fent érintett feltételek megtartása nélkül s ennek folytán egyházának áldása nélkül lép a házassági frigyre, szentegyházának törvényei ellen cselekszik. Ezekből önkényt foly a következtetés, hogy ha az 1868-iki 53. t.-cz. s az 1890. febr. 26-iki rendelet érvényben marad, e két intéz14*