Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1892

Index

kifejtett nézetét, bátorkodik alábbiakban előterjeszteni. Ezen megyei árvaszéknek a fenforgó kérdésben mai általános felfogása ugyanis a Scliell Terézia ügyében követett sa 16641/890. sz. végzésben nagyjából kifejtett állásponttal egyező, mert: A gyámhatóságok eljárását szabályozó 1877. XX. t. oz. 2. §. nyilt különbséget tesz az apai hatalom és gyámság alatt álló kiskorúak közt, midőn nyiltan kimondja hogy a kiskornak még az apai hatalom fentáll, addig a kiskorúak gyámság alá nem tartoznak. Hogy mi különbség van az apai hatalom és a gyámság alatt álló kiskorúak között, a gyámhatósági felügyet tekintetében, azt közeiebről a törvény 20. és 118. §-ai határozzák meg. A 20-ik szakaszban határozott és félremagyarázhatatlan módon, taxatíve és imperative felsorolva vannak azon esetek, melyekben az apai hatalom gyakorlásában álló apa, köteles a gyámhatóság jóváhagyását kikérni. Minden egyéb eset tehát, mely a gyermek életében előfordulhat a 26. §-ban körülirt kivétellel, az apa belátására, korlátlan elhatározására van bizva. A 20-ik §. a) e) pontjaiban pedig vagy akár a 26. §-ban semmi olyan intézkedés lerakva nincs, mely a szóban forgó esetre alkalmazható volna, egy szó sincsen arról, hogy az apa kiskorú gyermekének házasságához, legyen a gyermek bármely időkorban, gyámhatósági engedélyt kérni köteles volna. — A 118. §. ugyan ismét a gyámhatósági jóváhagyás eseteit sorolja fel, de legelső szavai ezek: „A gyám vagy gondnok köteles a jóváhagyást következő esetekben kikérni.,, — Kétség nem fér tehát ahhoz, hogy a szakaszban felsorolt eseteknél csakis a gyámnak, nem pedig az apának eljárása van korlátozva, mert a fentebbiek szerint az apának és a gyámnak különböző jogköre van, s előbbinek jogkörét nem a 118, hanem a 20-ik §. korlátozza. Maga ezen körülmény elégséges lehetne annak igazolására, hogy ezen megyei árvaszéknek a 16641/890. sz. végzésében elfoglalt álláspontja helyes, s a gyámhatóság eljárását szabályozó törvény rendelkezésének szószerint is megfelel. De a 118. §. intézkedésének közelebbről való vizsgálata is csak ezen következtetésre vezethet. Ezen szakasznak tárgyunkra vonatkozó 5-ik pontja ugyanis miután előre bocsátotta, hogy a gyám vagy gondnok köteles a gyámhatóság jóváhagyását kikérni, azon esetet emliti mikor a gyám meg a szülék és a kiskorúak között a kötendő házasságra nézve megegyezés létre nem jön, -ezen kivül azt mondja továbbá a 18-ik évet még be nem töltött kiskorú flu, valamint a 16-ik évet még be nem töltött kiskorú leány házassága tekintetében." De ezen kötelesség mindig csak a gyám vagy gondnok nem pedig az apa, — esetleg az anya számára van előirva, tehát az külön az apára és anyára egyáltalában nem vonatkozik. Az 5-ik pontban szó van ugyan a szülékről, s tán e szó az, mi a tömör szöveg mellett eltérő magyarázatoknak szülője lett, de az idézett szövegben a szülők csak a gyámmal kapcsolatban s csak is azon esetre való vonatkozással vannak emlitve, mikor a kiskorú házasságára nézve, kinek szülői élnek vagy azok egyike életben van, s a kiskorú személyére mégis gyám felügyel, ezek s a kiskorú közt egyetértés létre nem jön. Ezt igazolja maga a szöveg, mely nem a szüléket vagy gyámot, hanem a gyámot és szüléket emliti. Hogy pedig ily esetekben melyekben a szülék életben vannak s a kiskorú részére még is gyám rendeltetett, elég gyakoriak, fán elégséges az 1877. XX. t. cz. 22. 23. és 34. §-aiban contemplált esetekre hivatkozni.