Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1892

Index

— 6(3 — Mivel tehát 113-ik §. 5-ik pontja sem tesz kivételt a 20. §. rendelkezésére nézve, s mivel a törvény egyebütt sem rendeli sehol azt, hogy az apai hatalom gyakorlásában -álló apa kiskorú gyermekének házassságához saját beleegyezésének gyámhatósági jóváhagyását is tartozik kieszközölni, az apa esetleg a 35. §-ban megnevezett anya, erre a törvény szavai szerint nem is kötelezhetők. Ezen- megyei árvaszék meggyőződése szerint a törvény szelleme, s a gyakorlati élet követelményei is e felfogás mellett szóllanak. Az atyai hatalomban rejlő jogok és kötelességek, azon benső, természeti kapocsra, mely szülét gyermeket összefűz, a kölcsönös bizalom és vonzódásra, úgy szólván a szülői és gyermeki szeretet örök törvényeire vannak alapítva. E magasabb jellegű összeköttetés kell, hogy köztük az emberi jogoknak, s a természet törvényeinek kölcsönös tiszteletben tartását eredményezze és a gyermek életének, hatósági beavatkozás nélkül helyes irányt leginkább adhasson. Ezért helyezett oly nagy súlyt a római jog az apai hatalomra s e mintára lettek az apa természetadta jogai a modern államok törvényhozásában is többé kevésbé érintetlenül hagyva. Ezt tette a mi törvényhozásunk is, midőn az apai hatalom korlátait különböző rendszerek nyomán megalkotta, s az apa természeti jogait, mint a családi élet nélkülözhetlen követelményeit s a házi szentélyt lehetőleg megóvni s tiszteletben tartani igyekezett. Nem akarta, nem is akarhatta azt, hogy a hatóságok, a maguk kikeriilhetlen nyilvánosságával oly kérdések vizsgálódásába, nyomozásába s elbírálásába bocsátkozzanak, melyek majdnem kizárólag a szüléket és gyermekeiket érdeklik, s melyek közöttük a család körén belül, az apai tekintély mellett legczélszerűbben megoldhatók. Ezért szorította a gyámhatóság beavatkozását az apai hatalom fent állása esetén a lehető legszűkebb körre s ezért van az, hogy a gyámnak mint a család körén kívül állónak eljárását sokkal szigorúbb hatósági ellenőrzés alá vetette, s mintegy az apai gondos felügyelet hiányát igyekezett lehetőleg pótolni a szülék halálával sújtott kiskorúak ügyeiben. De gyakorlatilag tekintve a kérdést: Ha a szülék a tervbe vett házasságot a kiskorú érdekében jónak, czélszerűnek tartják, vájjon a gyámhatóság még minő tárgyalásokba vagy vizsgálatokba bocsátkozhatnék a nélkül, hogy hogy a családi szentélyt érintse? Ha pedig jóváhagyását a szülék beleegyezésével kívánná csak megindokolni, ez esetben vájjon mi szükség lehet a gyámhatóság jóváhagyására ? Ez a fenforgó kérdésben a megyei árvaszék mai felfogása. Hogy mindezek daczára ezen megyei árvaszék korábbi álláspontja s 16641/890. sz. a. hozott határozatától eltérő volt, s a házassági engedélyek kiadását ott, hol a kiskorú fiúk 18-ik a leányok 16-ik életévöket be nem töltötték, magának fentartotta, s ebből folyólag korábban a 2590/89. sz. iratok szerint határozott. — Erre nézve tisztelettel jelenti, hogy ezen intézkedése a cultusminiszter úr 0 Nagyméltóságának 1881. évi január hó 22-én 1288. sz. a, kibocsátott rendeletén alapszik, mely az 1877. XX. t. cz. 113. §. 5-ik pontját akként magyarázza, hogy az eskető lelkészek a házasságra lépő kiskorúaktól a szülék vagy gyám, esetleg a gyámhatóság, ha pedig a törvényben kimondott életkort be nem töltötték, minden esetben, tehát habár azok apai hatalom alatt állanak is, — a gyámhatóság beleegyezését is kivánni köteles.-' A 2590/89. sz. a. hozott határozat tehát ezen rendeletnek kivánt érvényt szerezni s mint ilyen