Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1890

Index

— 158 —' úgy Nekünk sem, meg nektek sem szabad némáknak vagy tétleneknek maradnunk, mert Isten kegyelméből a gondjainkra bizott népek őrei ós védői, Krisztus nyájának pásztorai és éber őrzői vagyunk, s ezért kötelességünk folyton talpon lennünk, s mindenünket, ha kell, még életünket is feláldoznunk. Nem mondunk új dolgokat, inert az események, a melyek történnek, nem változnak; beszélnünk kell tehát rólok ismételten, úgy, a hogy az alkalom kivánja. — De bizonyos módszer szerint akarjuk ismételni ós egy képbe csoportosítani őket, liogy a belőlük folyó következtetéseket levonhassuk oly módon, hogy ezekből mindenki okulhasson. E tények megdönthetetlenek, világos nappal történnek; nem elszigetelt esetek, hanem sorozatokban nyilván egy rendszert képviselnek, mely bennök megtestesül ós kifejlődik. A rendszer nem új, de új a merészség, a düh és a hevesség, a melylyel most cselekszik. A szekták terve az, a mit most Olaszországban különösen a kath. Egyházat és vallást illető dolgokban kifejtenek, a melynek köztudomású czélja, azt ha lehetséges volna megsemmisíteni. — Ma már fölösleges vizsgálatot indítani az úgynevezett szabadkőműves szekták ellen; már megvan az itélet: czéljaik. eszközeik, tanaik, tevékenységük, mind ismeretesek előttünk. Megszállva a Sátán lelkétől, a kinek eszközei, épúgy, mint sugalmazójuk, szinte égnek a halálos ós engesztelhetetlen gyűlölettől, melylyel Jézus Krisztus és müvei iránt viseltetnek; és minden lehetőt megtesznek, hogy őt elnyomják és lenyűgözzék. Ez a barcz jelenleg sokkal inkább dühöng Olaszországban, mint bárhol másutt. Olaszországban, hol a kath. hit legmélyebb gyökereket vert, és mindenek felett Rómában, mely a katholikus egység központja és az Egyház egyetemes pásztorának és mesterének székhelye. Ismételjük el e harcz különböző mozzanatait a legelsőtől kezdve. Azzal kezdődik, hogy politikus ürügy alatt megdöntik a pápák világi fejedelemségét; de elestének, az igazi vezetők titkos tervei szerint, a mint később nyíltan bevallották, arra kellett szolgálnia, hogy megsemmisítsék, vagy legalább rabigában tartsák a római pápák szellemi főhatóságát. — És hogy semmi kétség se maradjon fenn az igazi czélt illetőleg, a mely szemeik előtt lebegett, hirtelen bekövetkezett a szerzetes rendek elnyomatása, a mely megapasztotta az evangélium munkásainak számát, a kik szent kötelességet teljesítettek, vallási segélyt nyújtottak és a hitetlenek közt a hitet terjesztették. — Valamivel később kiterjesztették a hadkötelezettséget a papokra is, a minek természetes következménye az, hogy a világi papság létszámának kiegészítése és illő szervezése elé súlyos akadályokat és számos gátot gördítenek. Rátették kezöket az egyházi vagyonra, részben elkobozták, részben pedig óriási teherrel rakták meg, hogy szegénynyé tegyék a papságot és az Egyházat, megfosztván azoktól az eszközöktől, a melyek szükségesek arra, hogy élhessen és teljesíthesse isteni küldetésének müveit s előmozdíthassa az annak segítségére szolgáló intézményeket. Mindezt világosan elárulták az illető szektáriusok. A papság és a papi, egyesületek befolyásának csökkentésére egyetlen egy hathatós eszköz van: megfosztani őket minden vagyonuktól és teljes szegénységre kárhoztatni. — Másrészt az állam törekvése mindenben oda irányul, hogy kitörölje a nemzet-