Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1890

Index

— 157 —' H abár közvetlenül Olaszország püspökeihez, papjaihoz és népéhez szól 0 Szentsége XIII. Leo pápa imitt közölt apostoli körlevelében, oly tanokat hirdetvén abban is a mély bölcseségű Szent Atya, melyeket minden hivő katholikus léleknek kell követni, közvetve az egyetemes egyház összes papjait, hiveit oktatja, buzdítja. A küzdő anyaszentegyháznak az egész föld kerekségén vívnia kell az üdv ellenével; a harcz tere, heve és eszközei ugyan különbözők. de a végczél mindenütt ugyanaz. Tagadhatlan, hogy magyar egyházunkat az imádandó isteni Gondviselés eddig megóvta oly ádáz harczoktól, a milyeneket másutt fájdalommal kell szemlélnünk, de a vallásellenes iránynak hódító szelleme éberséget követel az egyház hű szolgáitól, hivő népétől, buzgó tevékenységet mindenkitől. Az évnek fordulása kedvező alkalmat nyújt a lelkészkedő papságnak, hogy az üdv igéire ilyenkor fogékonyabb hiveit nagyobb sikerrel buzdítsa hitbeli kötelmeik lelkiismeretes teljesítésére. Elég tárgyat talál erre a pápai szózatban. Használja föl azt saját és hívei okulására. 8825. sz. ö Szentsége XIII. Leo pápának apostoli körlevele Olaszhon püspökeihez, papságához és népéhez. XIII. LEO PÁPA Olaszország püspökeinek, papságának és népének, tisztelendő testvéreinek, kedvelt híveinek üdvöt és apostoli áldást. Az apostoli szék magaslatáról, hová az isteni Gondviselés a végből emelt Bennünket, hogy az összes népek üdvössége felett őrködjünk, gyakran függesztjük tekintetünket Olaszországra, a melynek kebelébe az Isten különös előszeretetből helyezte helytartójának székét, s a mely most annyi és oly fájdalmas keserűség forrása lett Nekünk. — Nem szomorítanának Bennünket a személyes sértések, a veszteségek és a jelen körülmények közt Bánk nehezülő áldozatok, sem a gúny és a bántalmazás, melyet a vakmerő sajtó napról-napra büntetlenül szór Ellenünk. Ha csak saját személyünkről volna szó, ha nem látnók a hitében fenyegetett Olaszországot a romlás örvényébe rohanni, szótlanul viselnők a sérelmeket, örülvén, hogy egyik dicső elődünkkel Mi is elmondhatjuk: „Si terme meae captivitas per quotidiana momenta non excrescent, de despectione mea atque irrisione laetus tacerem." *) — De a szentszék függetlenségén és méltóságán kívül kérdésben forog egy egész nemzet vallása és üdvössége, azé a nemzeté, a mely a legkorábbi időktől fogva megnyitotta keblét a katholikus hitnek s ezt mindenkor féltékenyen őrizte. Mert — hihetetlennek látszik ugyan, de igaz — odáig jutottunk már, hogy attól kell tartanunk, hogy ez a mi Olaszországunk elveszti hitét. — Akárhányszor ismételjük is a veszélyre figyelmeztető szózatot, nem hiszszük, hogy elégszer tettük volna. A folytonos és mindegyre kegyetlenebb támadásokkal szemben mindig hatalmasabban érezzük a kötelesség szavát, mely arra ösztönöz Bennünket, hogy újólag szóljunk hozzátok, tisztelendő testvérek, papjaitokhoz és az olasz néphez. Valamint az ellenség nem tart fegyverszünetet, N. szent Gergely levele Móricz császárhoz, Regist. 5. LITT. CIRC. 1890. 48