Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1889

Index

— 53 — hominum vcl judicia fútura sínt vei aota, ad eandem normám dirigetur omnis actio Nostra : ab hac via certum est non discedere. Ad extremum, de inoolumitate pacis, si mereri alia ratione non licuerit, certe perseverabimus ad Eum, nemine prohibente, coniűgere, qui potest voluntates hominum, unde vult, torquere. quo vult, inflectere; enixeque precabimur, ut depulso omni bellorum metu, ac debito rerum ordine benignitate sua restituto, veris eisdemque stabilibus firmamentis Európa quieseat. Ooloczae, die 2-a Április, 1889. Qualem legis civilis rigorem incurrat Sacerdos, qui sacrum ecclesiae et piarum fundationum peculium curae ejus creditum infideliter administrat, casus haud pridem in suprenio foro clecisus et in subnexo communicatus perhibet, qui ideo favorabilem pro delinqnente exitum obtinuit, quia processus non per concernentem Ordinariatum episcopalem initiatus fűit. ,.A róm. kath. plébános az egyházi alapokat és alapítványokat egyházi felsöbbsége által nyert megbízás folytán kezeli; azoknak elsikkasztása miatt tehát nem hivatalból és nem az illető kegyúr, hanem csak az egyházi felsőbbség indítványa alapján inditható meg a bűnvádi eljárás. ítéletek. A budapesti kir. itélö-tábla: A kir. törvényszék ítéletének nem felebbezett részét érintetlenül hagyja; felebbezett részét pedig megváltoztatja és B. István vádlottat a B. T. K. 355. §-ába ütköző s a 356. §-a szerént minősülő sikkasztás bűntettében mondja ki bűnösnek, s emiatt a B. T. K. 358. §-a alapján az ítélet jogerőre emelkedésétől számítandó három évi börtönre ós hat évi tartamban hivatalvesztésre s politikai jogai gyakorlatának felfüggesztésére itéli. Indokok: S. Kálmán, S. Pál és érdektársai, mint a sz.-i róm. kath. egyház hivei, s első helyen nevezett ugy is, mint a három kegyúr egyike, bűnvádi feljelentésökben azt állították, hogy B. István ottani plébános a kezelésére bizott templompénzekből 1800 frtot elsikkasztott. A feljelentett tényállás részleteinek kiderítése s jelesíd a szóban forgó pénzek jogi természetének megállapítása czéljából elrendelt előnyomozás során B. István beismerésével egyértelműleg megállapittatott, hogy vádlott a sz.-i anyaegyház s az alattas fiókegyházak pénztárait mint plébános hivatalánál fogva kezelte; hogy eme pénztárak értékei templom-, kereszt- és mise-alapítványokat képeztek; hogy emez alapitvanyok tételeiből, a melyekhez csakis egyházi főhatóságának, tehát a megyés püspöknek engedélyével nyúlhatott, önhatalmúlag 1800 frtot meghaladó összeget kivett s azt saját czéljaira, jelesül az előbbi állásában felmerült számadási hiánylatok kiegyenlítésére fordította. Minthogy a vallásfelekezetek lelkészei, mint ilyenek, hivatalos közegeknek nem tekintethetnek, úgyszintén a szóban forgó alapok nem köz-, hanem egyházi jellegűek; továbbá minthogy vádlott birtokában levő idegen ingó dolgot jogtalanul eltulajdonított, az eltulajdonítás czélja pedig a bűnösség kérdésében merően közömbös, s így a B. T. K. 355. §-ban tiltott cselekmény összes ismérvei szembeszökőn fonforognak: a vádbeli cselekményt egyedül az imént hivatkozott szakasz alapján lehet csak minősiteni. — A védelemnek a B. T. K. 35K. 12* Nr. 1090. Sentontia fori poonalis ob defraudationem peculii eeclesiao et piarum fundationum.