Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1889

Index

— 54 — §-nak utolsó bekezdése, illetve a B. T. K. 343. §-ra alapított kifogását a kir. itélő-tábla elveti, mert habár a plébános a hitközség alapitványait a püspök meghagyásából kezeli, mégis, minthogy a kérdésben forgó alapítványok az illető egyházközségek czéljaira szolgálnak s annak tulajdonát képezik, a tulajdonos s a kezelő között pedig szolgálati viszony fenn nem áll:ez úttal nem indítványra, hanem hivatalból üldözendő büntetendő cselekmény forog fenn.— A büntetés kiszabásánál a büntetlen előéleten fölül a kir. itélő-tábla még azt a két körülményt tudta bé enyhítőül, hogy vádlott javadalmát vesztette, s fegyelmi büntetést is szenvedett. Ellenben súlyosítóul vette számba vádlott magasabb műveltségét, példaadásra hivatott állását, az összeg nagyságát, a kártérítési képtelenséget, a pénzeknek rendeltetési czélját, az okozott közbotrányt, s hogy a vádbelí cselekményt huzamosb időn át s az ellenőrzés kijátszására használt fondorlatokkal hajtotta végre. (1888. febr. 7-én 1887. évi 36.542. sz. a.) A kir. Guria 1889. január 16-án 1888. évi 4633. sz. a.: Jóllehet a vádbelí cselekményben a B. T. K. 355. §-nak összes ismérvei benfoglaltatván, az sikkasztásnak tekintendő ; tekintve azonban, hogy az itt szóban forgó alapok ós alapítványok vádlott által való kezelése a felettes egyházmegyei hatóság megbízásából veszi forrását: tekintve hogy a vádlott az érintett alapok és alapítványok kezelése tekintetében az egyházmegyei hatóság felügyelete és rendelkezése alatt állott; tekintve, hogy ennélfogva vádlottnak a vádbelí cselekményhez, illetve az egyházmegyei hatósághoz való viszonya a B. T. K. 343. §-nak rendelkezése alá tartozik, s ezen, ugy a B. T. K. 358. §-a végső pontja szerint pedig ellene csak az illetékes felettes hatósága indítványára lett volna a bűnvádi eljárás folyamatba tehető: tekintve végül, hogy a vádlott ellen ily vádfeljelentós nem tétetett: mindezeknél fogva mindkét alsóbb fokú bíróság ítélete jogos vád hiányában hatályon kívül helyeztetik és vádlott ellen a bűnvádi eljárás megszüntettetik." (Büntető jog tára, XVII. köt. 21. szám.) A néptanítói fizetéssel egységesen megállapított kántori illetményekre községi pótadó ki nem vethető. Ily értelmű kijelentés foglaltatik a m. kir. belügyministernek X. vármegye közigazgatási bizottságához f. évi február 8-án 3790. sz. a. intézett következő rendeletében: A mmnek 1887. évi decz. 9-én tartott ülésében 2169. sz. alatt hozott határozatát, — mely szerént G. A. f—i kántortanító a reá rótt községi pótadó leírása iránti kérelmével elutasittatott azon indokolással, hogy az 1886: XXII. t. cz. 138. §-a szerént községi pótadómentességet a néptanítók, mint ilyenek, az ezen állásuk után járó illetményeik után élveznek, ámde a járási főszolgabíró jelentése szerónt G. A. f—i kántortanító a kir. adófelügyelőséghez benyújtott adóbevallás alapján párbér, tehát kántori illetménye után lett pótadóval megróva, már pedig azon jövedelem után, melyet mint kántor élvez, pótadómentességnek helye nincs, — az érdekelt G. A. kántortanító által közbevetett felfolyamodás folytán felülvizsgálat alá vévén, a vallás- és közoktatásügyi rn. kir. miniszter ur meghallgatása után, a czim határozatát feloldom és felfolyamodót kántortanitói jövedelme után a községi pótadó fizetése alól a fenthiKántortanitók községi pótadójáról.