Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1883

Index

— 86 — alapból járó illetékek egyéb nyugdij-járandóságokba beszámíttatnának: mert: ha az ily eljárás köztudomásra jutna, akkor csodaszerű jelenség volna, ha még találkoznék tanító, a ki hozzájárulásával igyekeznék magának azt biztosítani, a mit már amúgy biztosítania sem kell; mivel ha mit sem is tesz, az érett gyümölcs kegyes gondosság folytán az állam vagy község rovására különben is ölébe esik. De nem is cselekednék észszerűen a tanító, ha különben is szűkre mért anyagi erejéből egyébre is fordítható megtakarításaival oly intézeti tagok sorába állana. kik befizetéseikkel mit sem szereznek maguknak, sőt tagilletményeik lerovásával csak czéltalanul költekeznek. anyagi erejüket hasztalanul pazarolják, mert sokkal okosabban cselekszenek vala akkor, ha ilyen, mi hasznot sem nyújtó, sőt káros intézettől elfordulva pénzerejöket egyéb módon gyümölcsöztetni értik. De más tekintetből is figyelmet érdemelt a panaszolt eljárás, miután a főegyházmegyei nyugdíjintézetnek létet adó ama magasabb törekvéssel is czélt févesztet, melynél fogva épen ez intézethez való járulás által oda vezettessenek a tanítók. hogy lemondván a tunya gondatlanság, a saját javukra való semmitsem tevés, semmit áldozni nemakarás, a mindent mástól való várás erkölcstelen és méltatlan szokásáról évi csekély tagdíjbefizetéseik által önmaguk s családjaik jövőjét biztosítsák. Hogy mindez azután végeredményében csak is az egyházmegyei nyugdíjintézetek föloszlására vezethetne, az az előzményekből kétségtelenül kiviláglik: de bizonyos az is, hogy ezzel a tanítók és családjaik, kiken pedig állam és egyház egyaránt segíteni szándékoznak. oly intézmény jótékonyságától fosztatnak meg. melynek páratlanul előnyös kedvezményeit sehol egyebütt meg nem találhatják. A dolog ily állásában, mint a kérdéses nyugdíj-intézet pártfogó-igazgatója, hogy azt a föloszlás veszélyétől megmentsem s az általa érdekeltek jogos igényeit megvédjem, kötelességemnek tartottam az imént kifejtett indokok elősorolása mellett a Vallás- és közoktatásügyi Miniszter úr ő Exczellencziájához fordulni oly megkereséssel, hogy a vezetése alatt álló Minisztériumból kibocsátott s fentebb szám szerint hivatolt rendeleteket visszavonatni s egyidejűleg azt is kijelenteni kegyeskedjék, miszerint a főegyházmegyei nyugdíjintézetből várt illetmények egyéb nyugdíjazásba be nem számithatók. Örömmel és köszönettel ismerem el ezennel, hogy a nagyméltóságú Miniszter űr. kinek jóakaró támogatását jogos fölszólalásaimban már annyiszor tapasztaltam. ez esetben is vele született jogérzetének bizonyítékát adta, midőn előterjesztésem indokait méltányolva f. é. juliushó 11-kén 20217. sz. a. kelt intézvényében a panaszlott miniszterialis rendeleteket mint téves fölfogáson alapulókat visszavonván egy fönforgó nyugdíjazási esetben az illető vármegyei közönséget oda utasította, hogy a kalocsai egyházmegyei kántortanitói nyugdíjintézet magán természetű jellegére való tekintettel azt (az illető tanítónak) összes nyugdíjigénye irányában menten tartsa. Erről főegy házmegy én l tanítóit s illetve a nyugdíjintézet tagjait, netaláni aggodalmaik eloszlatása s különben is kellő tájékozhatásuk végett, ezennel értesíteni szükségesnek tartottam. Kelt Kalocsán, 1883. évi augusztushó 22-kén.