Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1882

Index

« 61 — E, Ivenit in Dioecesi Jaurinensi,utCooperator Tataensispropterea, quod prolem ex mixto matrimonio natam sexus parentis acatholicae — pacto parentum praevio conformiter — baptisaverit, moxque mortuam sepeliverit, et utrumque actmn matricis parochialibus inseruerit, una cum parocho suo, cujus vices in his functionibus gesserat, fundamento §-i 53 codicis poenalis de transgressionibus erga accusationem pastoris acatholici lite conveniretur. In prima instantia utroque absoluto, interposita a procuratore Status appellatione, in secunda instantia cooperator tanquam reus condemnatus est, imposita ei mulcta 100 fl. resp. poena carceris 10 dierum. Cooperatore tum appellante causa devoluta est ad Forum supremum, Curiam quippe Regiam, unde absolutoriam obtinuit sententiam, quít causa ista speciális finaliter terminata est. Sic autem illa sonat Nr. 1660. Sententia fori supremi in causa §-i 53. codicis poenalis de transgressionibus. Ő Felsége a Király nevében. 1092./B. 1882. szám. A magyar királyi Curia, vallás és annak szabad gyakorlata elleui kihágással vádolt Cser Vendel és társa elleu a tatai kir. járásbíróság előtt folyamatba tett, s ugyanott 1881. évi szeptember 27-én 1624., a budapesti m. kir. Ítélőtábla által pedig a kir. ügyész íelebbezésére 1881. évi deczember 7-én 50,339./B. sz. a. elintézett fenyitő ügyet Cser Vendel vádlottnak irásilag indokolt felebbezése folytán 1882. évi márczius hó 24-ik napján tartott nyilvános ülesében vizsgálat alá vevón, következő ítéletet hozott: Cser Vendel 1-ső rendű vádlott felebbezésének elfogadásával a másodbiróság fenti keletű és számú Ítélete Horváth Ferencz 2-od rendű vádlottra vonatkozó jogérvényre emelkedett részében érintetlenül hagyatván, felebbezett részében megváltoztattatik s az első bíróság ítélete hagyatik helyben. Indokok : Tekintve, hogy az 1879. XL. t. cz. 53. §-a azt rendeli büntetni, ki életkorának tizennyolczadik évét még be nem töltött egyént az 1868. LIII. t. cz. rendelkezése ellenére más vallásfelekezetbe fölvesz; — tekintve, hogy az 1879. XL. t. cz. 52. §-a, ugy a magyar bűntető törvénykönyvek életbe léptetéséről szóló 1880. XXXVII. t. cz. 5. §-a szinte az 1868. LIII. t. cz. egy-egy rendelkezésének megszegésére megállapított büntetés iránt intézkedik; — tekintve továbbá, hogy az utóbb idézett törvényczikkben azon feltételek és formaságok megállapítása után, melyek szerint az egyik keresztény vallásfelekezetből más felekezetbe áttérni akaró egyén fölveendő, a 12-ik határozatban rendeli : hogy a vegyes házasságokból származó gyermekek közül a fiúk az atyjoknak s a leányok anyjoknak vallását követik, az ezzel ellenkező bármely szerződést, tóritvényt vagy rendelkezést érvénytelennek nyilvánítván, a 13. §. szerint pedig a gyermek „vallásos nevelését" se a szülők bármelyikének halála, se a házasságnak törvényszerű felbontása nem változtathatja meg, — továbbá a 14. §. szerint : ha a szülők valamelyike más vallásra tér át, mint a melyet előbb követett, a hetedik évet még be nem töltött gyermekek nemök szerint követik az áttértet, végre a 15. és 16. §§-ok a házasság előtt vagy azon kivül született de egybekelés, illetőleg atyjuk elismerése által törvényesített gyermekeket „vallásos nevelés" tekintetében a törvényesen született gyermekekkel egyenlő szabály alá állítják; — az egyik vallásfelekezetből a másikba való fölvétel pedig az 1868. LIII. t. cz. egész terjedelmében csak egy helyen Circ. Lit. 1882. 13