Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1876

Index

— 31 — Nr. VI. A kalocsa-főmegyei kántor-tanitók javára b. e. Kunszt József érsek által 1858-ban alapított nyugdíjintézetnek alapszabályai módosítása iránt kifejezett óhajtások folytán jónak láttam azt már az 1874. évi tanítói kerületi értekezletek tanácskozási tárgyává tetetni, - mikor is több részről azon óhajtás nyert kifejezést, hogy a nyugdíjintézetbe újból belépendő tagokra nézve az elmaradási évekre szóló dijak részben elengedtessenek. Szólott hozzá az ugyanazon évi szept. 24- és 25-én a főmegye egyházi és világi tanítói képviseletének Kalocsán tartott gyűlése, az alapszabályok több pontjai iránt módositványokat indítványozván, melyek fölött ft. Főszentszékem az időközben életbe lépett országos tanítói nyugdíjintézet szabályai tekintetbe vételével véleményezvén, abban állapodtam meg : hogy a kalocsa-főmegyei nyugdíjintézetnek módja nem levén a főmegye minden tanítóit és községeit — ugy mint ezt az országos nyugdíjintézet teheti — az évi illetmények szoros befizetésére kötelezni s ezen kötelezettséget végrehajtani, nem biztosíthat ugyan az országos nyugdíj-intézetiekbez hasonló évi nyugdijakat, s épen azért a törvény értelmében fel sem mentheti a tanítókat attól, hogy a kötelező országos nyugdíj-intézetbe belépjenek, mindazonáltal föntartása nemcsak méltányos ós hasznos

) hanem szükségesnek is mondható : miud az alapítók szándéka s a tanítók érdeke, mind a nyugdijasoknak előbbi belépésökön és, befizetéseiken alapuló keresett jogaik tekintetéből. Nem is említve azt, hogy, miután az országos nyugdíjtörvény a haladottabb koruakat rendes tagokul be nem fogadja, ezek részére a főmegyei nyugdíjintézet kétszeresen fontos,— azokra nézve is, kik az országos intézetbe beléphetnek és belépni kötelesek, a főmegyei nyugdij-intézet oly esetben különösen hasznos leend, melyben (p. o. ha korán elerőtlenednének) az országos nyugdíjintézet részéről állandó nyugdíjra nem számíthatnak. Ezek értelmében az 1875. évi kerületi tanácskozmányokban egybegyűlt tanítói testületektől három kérdésre kívántam feleletet : a) váljon az országos nyugdíjintézetnek létesítése után óhajtják-e a tanítók is, hogy a kalocsa-főmegyei kántor-tanitói nyugdij-intézet továbbra is föntartassék ? b) váljon azok, kik eddig a kalocsafőmegyei kántor-tanitói nyugdij-intézetnek tagjai voltak s most az országos nyugdij-intézet tagjaivá lenni, oda tagdijaikat évenkint befizetni tartoznak, óhajtanak-e ezentúl is a főmegyei nyugdíjintézetnek is tagjai maradni s ide szintén fizetni ? c) váljon azok, kik az országos nyugdij-intézet tagjaiul haladott koruk miatt fel nem vétetnek s eddig még a főmegyei intézetnek sem tagjai, hajlandók-e ezentúl a főmegyei nyugdíj-intézetnek tagjaivá lenni ? Ezen kérdéseket föltevő s a Tanfelügyelő úr által minden egyes kerületben fölolvastatott levelemben egyúttal tudattam, hogy ón a kalocsa-főmegyei kántortanitói nyugdíj-alapot elhunyt és élő alapítóinak (kik közt ón is 20,000 frttal helyet foglalok) kétségtelen szándéka, jogom és kötelességem szerint kizárólag katholikus tanítók javára fordítatni óhajtóm ós rendelem, annak alaptőkéjét természete szerint ft. Főkáptalanom által akarom kezeltetni, a fölötte való rendelkezést pedig a kalocsai Főkáptalannak mindenkori meghallgatása mellett az alapítás értelmében magam gyakorlandom, mint ezt utódaimnak is hasonló gyakorlatára épen tartom. — A föltett három kérdés mindegyikére valamennyi kerületekben 30. sz. isk. A főmegyei kántor-tanitói nyugdíj-intézet módosított alapszabályai