Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1875

Index

- 44 — 5-ör. A gyermekeknek az imádságra, templomba járásra, vallásos cselekmények gyakorlatára való szoktatása által. Ez leghelyesebben és könynyebben úgy érhető el, ha a tanító jó példát mutat tanítványainak. Ugyan merné-e valaki a példa nagy erejét tagadni ? Minden mit a gyermek szeme lát, mi annak fülébe hat, mi kezeit érinti, visszavonhatlanul benyomul a gyermek lelkébe s e benyomások szerint támadnak az ő képzeletei és vágyai. Vajmi fontos dolog tehát, hogy a tanító tanítványainak szóban és tettben például szolgáljon, hisz a közmondás is azt tartja : „Hiában ott a szó, hol a tett hallgat." 6-or. Ha a népiskola az öregek, egyházi ós világi elülj ár ók iránti kellő tiszteletés szeretetre serkenti tanítványait. 7-er. Ha az iskolában használandó tan-, olvasó- ós szakkönyvek megválasztásában kellő ovatosság ós előrelátás gyakoroltatik. Ma a tanirodalom terén a minden irányban és szakmában egész a tulságosságig kifejlesztett termékenység, egy részről nagyon is dicsérendő haladásra mutat, mivel a tanítók és tanügy-barátok egymással versenyezve, nagymennyiségű tankönyvet hoznak napfényre és forgalomba. De ha ezek irányát tekintjük, szomorúan kell meggyőződnünk, hogy azok nagyobb része inkább vallásellenes, mint hitbuzgó irányú és törekvésű. Már pedig az úgynevezett ponyvairodalom termékein kivül, (melyek némely termékeit szeréntünk a vallás-erkölcsös nevelés szempontjából inkább megégetni, mint terjeszteni kellene) alig kerülnek más tankönyvek az iskola és a gyermekek s ezek által a szülők kezébe. Illő tehát, hogy a gyermeknek kezébe adandó tankönyv előre szigorú ós részrehajlatlan birálat alá vétessék. Hogy rosz irányú tankönyvek a vallás-erkölcsös nevelés kárára vannak, az, úgy hiszszük eléggé világos. 8-or. Igyekezzék a népiskola, illetőleg annak tanítója, tanítványait a lelkiismeret szavára jó eleve figyelmessé tenni s megmondani, hogy lelkiismeret szava Isten szava levén, iparkodjanak mindenkor és mindenha annak intésére hallgatni s azt., mit ajánl követni, mit pedig tilt kerülni. Ez leend azon fonál, mely őket az élet labyrintján keresztül biztosan és téveszthetlenül a kitűzött czél, t. i. a túlvilági boldogság útján vezérlendi úgy, hogy azt biztosan el is érhessék. Boldog, igazán boldog csak azon ember lehet, kinek kebelében a vallás-erkölcsös nevelés szilárd alapra lett fektetve s ott mélyen meggyökeredzett, ki mindenkor megőrzi szive ártatlanságát és lelke tisztaságát, ki minden körülmények között figyel lelkiismerete szavára s azt követni legfőbb feladatának ismeri. Felsorolánk néhányat azon eszközök közül, melyek által a népiskola a vallás-erkölcsösséget előmozdíthatja. Adja Isten, hogy ez mielőbb teljesedésbe menjen. Végül Kellner szavait idézzük, ki „Paedagogik der Volksschule" czimű munkájában igy nyilatkozik : „Amit egy komoly tanító komoly fegyelem ós szoktatásra nézve tett, amit valláserkölcsös érzelmek felélesztésére cselekedett, az maradandó és áldásdús befolyását az életre is kiterjeszti. A gyermek szívében a becsepegtetett vallás-erkölcsös érzelem soha sem fog egészen elenyészni, hanem az erény és bűn közötti válponton szavát hangosan fel fogja emelni."