Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1875

Index

— 52 — való gondolatot; ha egy ideig mi sem is látszik őt megtéveszthetni Istentől elfordult földi utjain : vannak a hiterkölcsi ébredésnek áldásos perczei, melyekben élénken megragad minket a kérdés : hová vezet e bűnös törekvés ? ez Isten nélküli lét ? ez állandó ellenkezés szent törvényeivel ? hová ezen pártütés az ő szellemi országának rendje, fegyelme ellen ? mily czéltalan életed ? mily szörnyű lesz annak vége ? mily rettenetes örök eredménye 1 — S a kábító örömek, a vétkesen lebüvölő javak , a kárhozatos társaságok, a bűnös szokások bilincseiből kibontakozni vágyván a lélek föl-föl kiált irgalmas Urához : Könyörülj rajtam! Megesik ugyan, hogy vannak idők, midőn a nemzetek s országok fényes multjok egész dicsőségében, önszerzette nagyságuk megvédett jogaik öntudatában, nagynevű fiaik jelessége érzetében talán arra, kitől jön minden javuk, nagyságuk, dicsőségük, önhitten nem is gondolnak, törvényeikben, közéletökben tőle mindinkább távoznak, szent akaratját a ferde haladás csalóka követelményeinek alá rendelik. De ha végkép szem elől nem tévesztik létök czélját, boldogságukat, kell, hogy előbb utóbb vissza forduljanak hozzá; mert a népek életében sem szoktak elmaradni a megpróbáltatásnak perczei, melyek azon hatalmas Isten malasztjaira, s gondviselésszerű szellemi segélyére utalják őket, ki minden emberi törekvés termékenyítője, minden hatalom kútfeje, minden emberi tekintély támasza, s bármely társulatban is soha boszulatlanúl meg nem tagadható örök erkölcsi rendnek és szelleméleti törvényeknek isteni szerzője. Igen is! 0 reá és szent akaratjára utaltatnak üdvösen a népek is és kormányaik tapasztalván, hogy az emberi dolgok elintézésében, a földi jólót s biztonság eszközlésében meghiusul gyakran a legjelesb emberi ész és akarat is, hogy a vezetők becsületes gondossága, a nemzet választottjainak kétségtelen jóakarata, emberi okossága és szorgalma sem képes mindenkor elhárítani a nagy bajokat, melyek az országok jóllétét sőt fönállását fenyegetik, a nemzetéletnek üdvös fejlődését, kívánatos előhaladását megakasztják, szellemi fő javait veszélyeztetik. De valamint az egyesek szenvedése, a családi élet bajai, a népek közéletének sokféle nyomora, melyek időről időre rendkívüli súlylyal nehezkednek reánk: úgy azon lelki bajoknak és erkölcsi nyomornak látása is Istenhez, a szenvedők biztos menedékéhez fordítja lelkünket, melyek az egész emberiség életén ragályos betegségekként vonulván keresztül a világ megváltására hozott keresztény tanok és malasztok hatását megbágyasztani, az emberinem művelődósét messze visszataszítani, boldogságát aláásni sietnek. Kétségtelen ugyan az emberi elme tudományos mivelődésónek, a kedély-élet finomulásának haszna, dicsősége; a teremtett világ tárgyainak szépségét és csodaszerkezetét fürkésző ember méltán csügg érdekeltséggel, bámulattal és szeretettel Isten földi teremtményein. De abban téved is meg gyakran, hogy ez anyagi világba egészen betapad, abból kiemelkedni nem tud, — az élet magasabb czéljáról, önnön végrendeltetéséről megfeledkezik, e földi élet színhelyére szorítja létének czélját, hatását, e föld örömei és élvezete s az azok megszerzésének eszköze a földi vagyonosság után tör szerfeletti vágyakodással, s így minél inkább elfoglalja észszel, kedélylyel, birtoklással Isten földi műveit, annál inkább elveszti azok szellemi teremtőjének ismeretét, bírását, malasztjait. A szellemi világ díszes és nagyra hivatott tagja kihonosul szellemi hazájából és