Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1875

Index

- 53 — földi zarándoklása ideiglenes szálló helyébe helyezkedik be szivével, lelkével, vágyaival véglegesen. Innen azután azon kielégithetlen bírvágy, azon munka és fáradság nélkül gyakran mások rovására való gazdagodási viszketeg, melynek merényeit, bűneit, bajait, áldozatjait világra szóló perekben, a mult évek pénzzavarában, a rémitő bukásokban, százezer ártatlan de könnyen hívőknek elkoldusodásában szemlélhettük, — melynek társadalomrontó következményeiről boldog, boldogtalan ír, beszél, okoskodik, — de melynek csak egy orvossága vagyon: — Istennél; s ezt a mennyei orvos Jézus Krisztus nyújtja, intvén : „Keressétek először az Isten országát s az ő igazságát, s ezek" — a földi dolgok — „mind hozzáadatnak nektek." Máté 6, 33; — szent Pál által pedig parancsolván a Korinthusiakhoz irt I. levelében YII., 31. : „hogy úgy éljünk e világgal, mintha nem" „élnénk." Igen, éljünk, — ezt nem tiltja, mert ez földi létünknek és az örökkévaló élet előkészítésének föltétele; de úgy éljünk, kívánja, ne hogy szivünk hozzája kötődve elforduljon Istenétől; úgy éljünk, hogy lelkünk keresse e mulandóságok között is szent vágyakkal az örökkévalókat. A földi vagyon kielégithetlen szeretetével versenyt fut önnön hatalmi állásunknak félreismerése. Istent, az ő mindeneken uralkodó tekintélyét, hatalmát elhomályositá, háttérbe szorítá egész valónknak a közvetlen földi viszonyokban való elmerülése, mely képtelenné tesz teremtőnkhöz és szent akaratjához való viszonyunkat s ebből eredő kötelezettségeinket megismerni és készségesen meghódolni azon hatalom előtt, melyet ő az általa alkotott két társadalomban az egyházban és polgári államban letett, s melylyel szentesitette az emberiség életének gondviselésszerű kifejlődésében képződött birtok- és jogállapotokat. Innen az erőszakoskodás a hatalomgyakorlatban; innen az Istent jogaiban, intézeteiben tettleg el nem ismerő államhatalomnak europaszerte tapasztalt bitorlásai szentegyházunk ellenében; melyekkel ennek vagy kétségtelen jogos birtokát gonoszul megrabolja, — vagy isteni szerkezetébe és jogaiba ütköző törvényeket alkot és jogtalanul bűnöket teremt, hogy azokat megbüntethesse, — — vagy tettleg erőszakoskodik szolgáin és hivataloskodásukon, saját jogkörükben való működésűket megzsibbasztja. Innen az engedelmességhiány az aláren leltekben, kik Istentől és a társadalomnak általa rendelt szerkezetétől eltekintve, a merő földi hatalomviszonyokban nem találnak elegendő indokot akaratjuk megalázására; ott hol a hatalom és fölsőbb tekintély államban vagy egyházban útjokat állja, neki rontanak mennyire birnak, ellene áskálódnak, ha nem birnak; legkevésbbé készek pedig azon engedelmességre, melyet vallásos kötelességkint követel az Istentől hatalommal ellátott fölsőbbség, s melynek megtagadása bűnös az Isten előtt, káros a társadalom czéljára, jóllétére. Mit eddigi szavaimban futólag érinték: tudjuk azt mindnyájan, kik önmagunk, szerettjeink, embertársaink földi javát, örök üdvösségét, nemzetünk haladását, fajunk dicsőségét szivünkön hordván, azok veszélyeit figyelmesen fürkészszük, és, hol az emberi igyekezetek segíteni nem képesek, magasabb segély után kitekintvén, bűneink öntudatában megalázódva a legszentebb előtt töredelmes szívvel fölkiáltunk : Könyörülj rajtunk. Ez lebegett, Kedveseim! Szentséges Atyánknak, az anyaszentegyházat apostoli buzgósággal .kormányzó IX. Pius Pápának szemei előtt is, midőn a világot elözönlő bajokat, az egyház szoron1*