Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1875

Index

— 36 — elvetem azok czélját, kik ezáltal a vallási közönyösséget, — mely, fájdalom, napjainkban nagyon elharapódzni látszik, — iparkodnak táplálni. Sokan fejtegették már azt, kit illet az elsőbbségi jog a nevelésnél, az államot-e, vagy a felekezeteket. Erre annyit akarok mondani, hogy az államnak biztosabb és szilárdabb fönállhatása tekintetéből épen úgy vallásos és erkölcsös polgárokra van szüksége, valamint a felekezeteknek; s tudtommal egyik hazai felekezet vallása sem zárja ki magából az állameszmét és mindegyik a hazaszeretetre, a király iránti tiszteletre és a polgári kötelességek hű teljesítésére tanítja és buzdítja híveit. Ami pedig magát a vallást illeti, akár lényegében, akár külső formáiban, az az egyéni jogból kifolyólag minden embernek saját lelkiismeretszabadságára bizatik. De mi is lehetne inkább czélja az államnak, a vallás ápolása-e vagy annak mellőzése? Utóbbi esetben az állam nem tett eleget kötelességének, mert a felekezetek hívei vallásukat híven megőrizni akarják, az államnak pedig szoros kötelessége polgárainak érdekeit támogatni és jogaikat minden irányban biztosítani. Én azért a felekezeteket tartom hivatottaknak és illetékesebbeknek hiveik erkölcsi nevelését vezetni és eszközölni. Homlokegyenest ellenkezik ama két eszme: neveljünk, de a vallással ne törődjünk! "Váljon mire fogjuk akkor fektetni a nevelést, honnan nyerjük ahhoz az irányt ós honnan merítjük ahhoz az elveket? Ha számolunk, annak vannak szabályai, ha dolgozunk, annak vannak biztos módjai,, melyek szerint azt könnyebben végezhetjük és ha nevelünk, elvekkel kell bírnunk, a melyekre és a melyek szerint a nevelésben építhetünk. Itt az a kérdés merül föl, a felekezetnélküliségnél a nevelésben megállhatna k-e ama elvek és jó sikerrel alkalmazhatók-e azok, melyeket a felekezeti nevelés magának megkövetel ? Bizonyára nem. Azért leghelyesebb, legczélirányosabb mind a népnevelésnél,, mind pedig a tanító-egyletek alakításánál, mint az előbbeninek kifolyásánál, híven megőrizni a felekezeti alapot. II. Marx Márton parabutyi tanítótól. Nicht zu verkennen und nicht zu láugnen ist der daraus entspringende Nutzen, wenn diejenigen, die sich mit Volkserziehung befassen, zur erfolgreicheren Förderung ihrer Zwecke in Vereine zusammentreten, wozu sie ohnehin auch durch das Gesetz angewiesen sind. Zweckentsprechend erscheint es darum zur schriftlichen Ausarbeitung und zur Debatte in den Lehrerkonferenzen folgende Sátze aufzustellen. a) Eefördern die Yolkslehrer-Vereine oder Selbstbildungskreise wirklich jene Zwecke, für welche sie gegründet zu werden pflegen, námlich : die Hebung des moralischen, geistigen, gesellschaftlichen und materiellen Zustandes der Volksschullehrer und dadurch mittelbar die Verbesserung der Volkserziehung ? b) Wodurch können die erwáhnten Zwecke erfolgreicher gefördert werden, durch confessionelle oder confessionslose Vereine ? Ausarbeitung. In der Natúr eines jeden Menschen liegt das Bedürfniss mit andern Menschen zu verkehren. Kinder habén ihre Gespielen, withlen sich Kameraden und schaffen sich ihre Gesetze; Erwachsene suchen Gesellschaft und theilnehmende Freunde; Alles strebt nach Ein-