Lakatos Andor (szerk.): A kalocsai érseki uradalom erdőinek kezelési utasítása a 18. század végén - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 14. (Kalocsa, 2017)
Rádi József: Erdőrendtartások Magyarországon - 4. ) A kalocsai érseki uradalom erdőbirtokai az erdőutasítás kiadása idején
erdőrendtartás idején sem volt túlhasználva az uradalmi erdő.) a. ) Kalocsa Banyasziget: 3-4 magyar holdnyi terület nyár- és fűz fafajjal és be volt kerítve b. ) Tyúkmajori füzes plusz a Circus kert végében lévő füzes c. ) Foktűi (Foktői) szigetek: Gyenge nyáras és füzes malátot foglalt magába, „pör” alatt állt d. ) Várszegi erdő: Körülbelül 2 ezer magyar holdnyi nagyságú terület, számos rét, ürességek, fokok, tavak tették változatossá az erdőt. Két kerülete volt az egyikben 11 lépés vastagságú tölgyfák, a másikban 17 lépés vastagságú nyárfák voltak. Nagyvárszegen a fajszi lakosoknak 400 magyar hold kertjük és legelőjük maradt, és próbáltak az uradalomtól területet foglalni, ezért az uradalmi területet ki kellett mérni és tűzni. A Duna a faddi részen szaggatott, a fajszi részen pedig új szigeteket rakott, ezért az erdőinspektornak új halászok és őrök beállításával kellett vigyáznia a területre. „Ezen erdőkben élelmedett fák vágynak, itten eladásra is vágattasson.” írta az uradalmi ügyész az erdőinspektornak. e. ) Bóvársziget: Igen hosszú, új zátony, kevés öregebb fűzerdővel. Idegen „besurranások” ellen kellett a szigetet védeni. f. ) Doromlási erdő (Doromlás, Dokomlás, Hátfő): A fajszi határtól Bogyiszló községig terjedt, vegyes erdő gyönyörű tölgyfákkal, de főképp „nyárfák és jegenyék” uralkodtak. (Fehér nyár és fekete nyár.) Eddig csak uradalmi szükségletre termeltek benne, de az új inspektor idején már eladásra is kellett termelni. A „tonsurákat” (kijelölt vágás területeket) úgy kellett kijelölni, hogy a lakosság kertjei közé ne essen, mert akkor annak területfoglalás lesz a vége, ennek megakadályozására nagy figyelmet fordított az inspektor. g. ) Gógai erdő: Teljesen megegyezett a doromlási erdőállományokkal.-40-
