Lakatos Andor (szerk.): A kalocsai érseki uradalom erdőinek kezelési utasítása a 18. század végén - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 14. (Kalocsa, 2017)

Rádi József: Erdőrendtartások Magyarországon - 4. ) A kalocsai érseki uradalom erdőbirtokai az erdőutasítás kiadása idején

I.) Duna menti erdők

Ezen erdők Kalocsától mintegy 3/4 mértföldnyire kezdődve, a Duna mindkét partján terülnek el Baja városáig s azon túl is; jobbadán kisebb-nagyobb területű szigetekből alakulván; területük évről-évre nagy változásoknak van alávetve, mert míg egyrészről a Duna által okozott szakadások folytán tetemes területek veszendőbe mennek, addig másrészről nagyobb-kisebb zátonyok lerakodásai folytán az erdőterület szaporodik.

Fekvésük kizárólag lapályos, és a mélyedések évente elöntetnek a Duna árvize által. A talaj mélyrétegű televény dús iszap és homok, hullámos alakzattal, a dombokon helyenként silányabb homok.

Az uralkodó fanemek a mélyebb helyeken fűz s nyár, majd tisztán, majd elegyesen; a dombosabb s jó talajon nyár, fűz, szil, tölgy s kőris keverékből, a több mint 70%-ra menő lágy fanemek azonban túlnyomók.

A fiatalos s rudas állabok (állományok) - a silányabb homoktereket kivéve - a legjobb zárlatúak, s ez onnan van, mert az árvizek e tereket csíraképes maggal természetes úton beértik (bevetik); ezenfelül a letarolt tuskók is a kitűnő talajban igen messze kiterjedő gyökhajtásokat eresztenek, melyek a magból keletkezett csemeték életképességével bírnak. A leirt szerencsés viszonyok folytán az ujbolitás (felújítás) természetes úton tökéletes sikerrel eszközöltetvén, nagyobb mérvű mesterséges értések (erdősitések) mellőzhetők.

A vágható állabok is, kevés kivétellel, jó zárlatban vannak, daczára annak, hogy évente sok szárazfa vétetik ki, minthogy a lágy fanemek természetes életkorukat már túlhaladták, s így lassankint elhalnak. A mi abban leli magyarázatát, hogy a midőn ezen erdők gazdászata az 1822-ik évben szabályoztatott, az állabok átlagkora már a 40 évet meghaladta.29 (Ez azt jelenti, hogy az

29 Rádi József: Kalocsán Gemencről 51. o.-39-