Lakatos Andor (szerk.): A kalocsai érseki uradalom erdőinek kezelési utasítása a 18. század végén - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 14. (Kalocsa, 2017)

Rádi József: Erdőrendtartások Magyarországon - 1. ) A magyar erdészeti kultúra Mária Terézia koráig

szerint vághat. Minden tulajdonos egy kerülőt adott, akik kötelesek a fő-kerülőnek mindenben engedelmeskedni. A dézsma szedés is az ő feladata. Kijelölték a barom hajtás útvonalát is, ha a pásztort tilosban találták, meg is pálcázhatták. Az Isten-káromlást is büntették.13

A felső-elefánti közbirtokosok erdőrendtartása (1720) szerint:- Szárazfát lehetett az erdőből kihordani, sőt tűzifát is termelhettek, de csak a kijelölt erdőben, és saját felhasználásra.- Szent Jakab napjától tilos a legeltetés a makktermő erdőkben.- Makkoltatás csak a tulajdonosoknak megengedett, makkot szedni tilos, 20 Ft büntetés terhe mellett.- Az erdőégetés tilos, rajta kapásnál 12 Ft a büntetés- Az erdőkerülőket „őrzőknek” titulálták és az

erdőn kívül a mezőt is vigyázták.14

A 16-17. században a földesurak is jelentős erdőterületeket birtokoltak, melyek főként a vadászatra szolgáltak. A földesurak az erdőt faanyagnyerésen és a vadászaton kívül elsősorban tartalék mezőgazdasági területnek tekintették. Nem foglalkoztak az erdővel, a tiszttartóknak kiadott utasításokban alig esett szó az erdőről. Az első kizárólag az erdőről szóló utasítás 1716-ban készült „A régéczi uradalom erdőőreinek utasítása” címen. Ebben a következőkre utasította az uradalom az erdőőröket.

1. Az erdőőröknek először az erdők határát kellett

körbejárni és ellenőrizni, hogy történt-e eltulajdonítás és az erdő melletti utakat idegenek használták-e.

2. Amennyiben az erdőknél legeltetést észleltek,

az elkövetőt és a jószágot behajtották a faluba.

13 Tagányi Károly: Magyar erdészeti oklevéltár I. kötet 609-611. o.

14 Tagányi Károly: Magyar erdészeti oklevéltár 1. kötet 643-645. o.-21 -