Lakatos Andor (szerk.): A kalocsai érseki uradalom erdőinek kezelési utasítása a 18. század végén - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 14. (Kalocsa, 2017)

Rádi József: Erdőrendtartások Magyarországon - 1. ) A magyar erdészeti kultúra Mária Terézia koráig

3. Csak Szabó Pál erdőkerülőtől lehetett fát kérni,

de csak földesúri komissióval (megbízással, felhatalmazással).

4. Az őrök hiába ne járják az erdőt, hanem madarat és vadat lőjenek (ezért volt puskájuk), és a földesúrnak adják át. A rájuk bízott erdőtestet minden hónapban tüzetesen nézzék át.15

A fentebb említett erdővédő rendelkezéseket többnyire egymástól függetlenül, helyileg szétszórtan, kisebb erdőterületekre vonatkozóan hozták, és jellemző rájuk, hogy az erdők felújításával nem törődtek.

A vadászat szabályozása sokkal régebbi keletű, mint az erdőgazdálkodásé.

II. Ulászló király V. törvényének 18. cikke szerint a jobbágyok földjeiket és szőleiket elhagyván, csupán vadászat- és madarászatból éltek, ezért:

„l.§ hogy ezentúl semmiféle jobbágy, vagy paraszt szarvasokat, dámvadakat, nyulakat, vaddisznókat vadászni, fáczánokat, foglyokat és császármadarakat madarászni semmiféle módon és eszközzel ne merészeljenek.

2. § Akit pedig vadászaton vagy madarászaton

kapnak, azon földesura, vagy kinek területén kapják, 3 forintnyi bírságot vehessen.

3. § Ha azonban azt bármelyik megvenni elmulasztaná vagy jobbágyával egyetértene, akkor azt a bírságot a vármegye alispánja és szolgabírái a földesúron vegyék meg.”16

Az 1729. XXII. törvénycikk pedig hosszú időre (1802-ig) szabályozta a vadászatot. A vadászati jog és a földtulajdon közötti összefüggés jelei érzékelhetők benne, bár nem mondta ki határozottan. Rendelkezett a vadászati módokról és a tilalmi időkről az alábbi paragrafusokkal:

1. A nem nemeseknek, parasztoknak nem honosítottaknak tilos az agár és a vizsla tartás.

15 Tagányi Károly: Magyar erdészeti oklevéltár I. kötet 635. o.

16 Tagányi Károly: Magyar erdészeti oklevéltár I. kötet 31. o.-22-