Lakatos Andor (szerk.): A kalocsai érseki uradalom erdőinek kezelési utasítása a 18. század végén - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 14. (Kalocsa, 2017)
Bevezető - 1. ) Az erdők jelentősége az érseki uradalomban
Bevezető 1.) Az erdők jelentősége az érseki uradalomban A kötetben közölt erdőutasítás készítésének idején, az 1780-as években a kalocsai érsekség (a történelmi Kalocsa-Bácsi Főegyházmegye) mintegy 100 ezer holdas földbirtokkal rendelkezett a Duna mentén, Pest-Pilis-Solt és Bács-Bodrog vármegyék területén. Az árvízjárta, erekkel, fokokkal és mocsarakkal tarkított birtok nagyobb része - több mint 50 ezer hold - erdő volt, és igen jelentős, kb. 30 ezer hold volt a puszták területe. Az alig néhány ezer holdas szántó műveltetése mellett így valójában az erdőgazdálkodás és a legeltető állattartás játszott meghatározó szerepet az uradalom életében. A birtok részeként 1817-ben 20 települést írtak össze, mintegy 1.200 jobbágytelekkel, 3.500 jobbággyal és 2.500 házas zsellérrel.1 A telekállományt a községek általában közösen, saját felosztásuk szerint művelték, s az uradalmi puszták nagy részét is ők bérelték, így elegendő föld állt a szerény létszámú lakosság rendelkezésére. Bár a 19. század végére az érseki birtokon belül az erdők százalékos aránya a korábbi 50-ről 30 %-ra csökkent, még mindig ez a terület maradt a legnagyobb és egyben a legjövedelmezőbb a művelési ágak közül. Az időközben gyarapodó szántókat sem erdőirtással, hanem sokkal inkább a vizek elvezetésével és a puszták hasznosításával igyekeztek kialakítani.2 Az uradalmi bevételek felét az 1890-es években a különféle bérleti díjak tették ki, a saját gazdasági tevékenységből származó jövedelem legnagyobb része viszont az erdőkből származott (az erdőgazdaság bevétele éves szinten 100 ezer forint körül volt, míg a növénytermesztés eredménye 20-40 ezer, az állattenyésztésé 10-20 ezer forint között ingadozott). Ha a kiadásokat is figyelembe vesszük, az erdők jövedelmezősége még szembetűnőbb, az erdőgazdálkodás ui. rendszeresen tízszeres eredményt (10 ezer forintos ráfordítással 100 ezres bevételt) hozott, míg a növénytermesztés és az állattenyésztés bevételei alig haladták meg a kiadások szintjét (itt általában jóval nagyobb beruházásokra, építkezésekre stb. volt szükség).3 Az erdők túlsúlya és meghatározó szerepe általában is jellemző volt Magyarország egyházi birtokain, mivel az erdőgazdálkodás lehetőségei itt viszonylag jól illeszkedtek a működtetés jogi körülményeihez. Az egyházi birtokok ún. kötött vagy korlátozott forgalmú birtokok voltak, a javadalmasok nem rendelkezhettek velük szabadon. A birtokot megterhelni, hosszabb időre bérbe adni, kisebb részeit értékesíteni csak a püspöki kar hozzájárulásával és a főkegyúr (király) vagy az ő képviseletében eljáró kormányszervek, a Királyi Kamara, majd később a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium előzetes engedélyével lehetett.4 Ilyen eljárásrend mellett nagyobb beruházásokra vagy birtokfejlesztésre 1 Dóka Klára: A kalocsai érsekség birtokai a 18-19. században. In: Magyar Egyháztörténeti Vázlatok 7. évf. (1995) 1-2 szám. 105-109.o. (A továbbiakban: Dóka: A kalocsai érsekség birtokai) 2 Dóka Klára: A kalocsai érsekség birtokai 120, 122.o. 3 Juhász Márta: A kalocsai érseki uradalom gazdálkodása az 1890-es években. In: Agrártörténeti Szemle 28. évf. (1986) 3-4. szám. 561-567. 4 Dóka Klára: Egyházi birtokok Magyarországon a 18-19. században. Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség, Budapest, 1997. METEM Könyvek 19. 19.o.-9-
