Lakatos Andor (szerk.): A kalocsai érseki uradalom erdőinek kezelési utasítása a 18. század végén - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 14. (Kalocsa, 2017)

Bevezető - 2. ) Az erdőhivatal létrejötte az uradalmi szervezetben

csak ritkán nyílt lehetőség. A rendszeres munkaerőt igénylő, ráadásul változó eredményességű szántóföldi gazdálkodáshoz képest az erdőbirtokok viszonylag szerény költségekkel működtethetők voltak, mégis hosszú távú stabilitást és tervezhetőséget nyújtottak úgy a teendők, mint a jövedelmek terén.

2.) Az erdőhivatal létrejötte az uradalmi szervezetben

Az említett stabilitás és jövedelmezőség minden bizonnyal szerepet játszott abban, hogy az erdészet a kalocsai uradalom szervezetén belül, az erdőhivatal létrehozásával viszonylag korán kiemelt intézményes keretet kapott, és elismert szaktudássá vált. A kötetben közölt erdőutasítás lényegében az erdőhivatal „alapító okiratának” tekinthető, melynek szövege a gondosan összegyűjtött tudnivalók ismertetése mellett a hivatal felelős vezetője, az erdőinspektor „munkaköri leírását” is tartalmazta.

A török idők végére szinte elnéptelenedett, majd a 18. században megújuló vidéken az érsekség birtokai és az uradalmi szervezet fokozatosan fejlődtek, az egyes területekért folytatott jogviták, határperek egy része a század végéig is elhúzódott. Mindvégig folyamatosan működött a birtok területi (helyi) igazgatása, mely szerint az uradalom kerületekre és azon belül kisebb gazdaságokra tagolódott. A kerületeket a tiszttartók (gazdatisztek), az egyes gazdaságokat pedig az ispánok irányították. A kialakult területi beosztás a következő volt:

1. ) kalocsai kerület a bödd-bakodi, csornai, drágszéli gazdaságokkal, és a kalocsai érseki

kastély melletti kertészettel, pincészettel és tehenészettel

2. ) szentistváni kerület jelentős erdőbirtokkal és a csávolyi gazdasággal

3. ) hajósi kerület a hajósi, érsekhalmi, hildi, kélesi, szentgyörgyi és ósükösdi gazdaságokkal

4. ) bácsi kerület jelentős erdészettel és központi gazdasággal

Az uradalomhoz községek is tartoztak: Bogyiszló, Csanád, Császártöltés, Csávoly, Dusnok, Foktő, Géderlak, Hajós, Kalocsa, Kecel, Miske, Nádudvar, Sükösd, Szentbenedek, Szentistván, Szeremle és Úszód (Pest megyében), valamint Bács, Bácsújfalu és Dérony (Bács-Bodrog megyében).5

Kalocsán, az érseki uradalom központi igazgatásában elsőként a számvevő jelent meg az 1740-es évektől, tevékenysége a kerületek gazdálkodásának és számadásainak ellenőrzésére, a központi pénzkezelésre és a leltározásokra terjedt ki. 1750-től az uradalom gazdálkodásáért felelős vezető személy, a prefektus hivatala is megkezdte működését. 1779-től rendszeres gazdasági üléseket tartottak a gazdatisztek és a központi hivatalok vezetőinek részvételével, ettől kezdve működött az ún. tisztiszék.6

5 Rádi József: Kalocsán Gemencről. A kalocsai érseki uradalom erdő- és vadgazdálkodásának története az 1700-as évek végétől 1945-ig. Kalocsa, 2012. 21-22.0. (A továbbiakban: Rádi József: Kalocsán Gemencről)

6 A hivatali fejlődés követhető az Érseki Gazdasági Levéltár iratanyagában, Id. KFL.III.l. Prefektusi Hivatal, KFL.III.2. Gazdasági szék (tisztiszék), KFL.III.8. Számvevő Hivatal iratait.-10-