Lakatos Andor (szerk.): Mária-enciklopédia, Kalocsa, 1950. Forráskiadvány és adattár. - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 11. (Kalocsa, 2015-2016)
C. SEGÉDLETEK - II. Szűz Mária kultuszához kapcsolódó egyházművészeti emlékek a Kalocsai Főegyházmegyében - művészettörténeti áttekintés
5.) Mária-emlékek a 18-19. század fordulójáról A 18. sz. első felében, komolyabb bevételi források hiányában a főegyházmegye templomainak jelentős része rossz minőségű építőanyagból, vályogból, sárral tapasztott, fonott vesszőfalból, nyers, égetetlen téglából épült.301 A korabeli vizitációkban gyakran feljegyezték, hogy a templom „nem kemény és maradandó” anyagokból készült. Ezeket a szakrális építményeket aztán az anyagi viszonyok rendeződésével, a helyi közösségek erősödésével méltóbb, tartós anyagokból készült épületekkel váltották fel a 18. század derekától a 19. század közepéig terjedő időszakban. Számos egyházművészeti alkotással is gyarapodott az egyházmegye, melyek viszonylag kis számban maradtak fenn az utókor számára. Készítőik főleg német, osztrák, cseh, vagy morva területről érkező és Magyarországon megtelepedő, vagy esetleg hazai mesterek voltak, akiket az egyházi megrendelők előszeretettel foglalkoztattak a nagy újjáépítések idején. Bár alkotásaik művészi színvonala elmaradt a bécsi mesterek műveitől, mesterségbeli tudásuknak köszönhetően a megrendelői igényeknek megfelelő színvonalon tudtak eleget tenni. Alkalmazásukban döntő szempont volt egyegy templom nagy költségeket felemésztő újjáépítése idején, hogy a bécsi árak töredékéért dolgoztak. 5.1.) A bajai Szent Rókus kápolna oltárképe Az előző fejezetben említett Hanisch Mátyáshoz hasonlóan távolabbi vidékről, a bajorországi Dorstból érkezett Stettner Sebestyén (1699-1758), akinek oeuvre-jét Korhecz-Papp Zsuzsa szabadkai festő-restaurátorművész állította össze, több mint egy évtizedes kutatómunkájának eredményeképpen. Az 1736-ban budai polgárjogot nyerő és ott megtelepedő Stettner több műve is fellelhető a hazai ill. a ma már határon túlra eső vajdasági templomokban. Oltárképeinek jelentős része szerzetesi, ferences és piarista, megrendelésre készült. Az egyházmegyében az 1740-ben emelt bajai Szent Rókus temetőkápolnában látható „Szűz Anya átnyújtja a skapulárét Stock Szent Simonnak” című alkotása. A festményt befogadó oltárszerkezet címerpajzsán a készítő monogramja és a készítés éve olvasható: „I M L ex voto MDCCLV”. Ez az oltárépítmény egykor a kalocsai belvárosi plébániatemplomban állhatott, erre utal a hátoldalán olvasható „KALOCSA” felirat. A templomot Haynald Lajos érsek idején, 1879-ben bontották le. Oltárait az egyházlátogatási jegyzőkönyvekből ismerjük.302 Az 1755-ben készült oltár és festmény valószínűleg a kalocsai skapulárés társulat egy tagjának adományából készülhetett el. Oltárképe Stettner Sebestyén egyik legkvalitásosabb festménye. Feltehetően Gottfried Bernhard Gőz augsburgi festő és grafikus (1708-1774) metszete jelentette az előképet. Az oltárképen a felhőn ülő Szűz Anya látható, amint átnyújtja a skapulárét (vállruhát) Stock Szent Simonnak, mely a hagyomány szerint megvédte viselőjét minden veszedelemtől, a kárhozattól és békét hozott a számára. Erre utal a szent feje felett látható írásszalag felirata, melyet szárnyas angyalok tartanak egy kereszttel együtt: „Ecce signum salutis” [íme az üdvösség jele]. A szent lába előtt fekvő nyitott Szentírás képzettségére, az egyik mondaszalagot tartó angyal kezében lévő liliomszál pedig tiszta életére utal. A Skapulárés Szűz Anya kultuszának alapját Stock Szent Simon látomását követően a XXII. János pápa által kiadott, 1322-es Bulla Sabbatina jelentette. Eszerint aki a skapulárét viseli, azt a Szűz 301 Tóth Tamás 2014. A török kiűzése utáni egyházi épületek állapotára vonatkozóan ld. bővebben: 199-228. o. 302 KFL.I.l.b. Kalocsa-Belváros. l.a. Visitatio Canonicae 1748. 4836.jpg és Visitatio Canonicae 1832 b vol. 384.jpg 255 5.) 1819. SZÁZAD FORDULÓJA
